Yume blogja

Eltűnni a Hold örök tükrében, s a Nap tettes tolvaj táncát járva, egyesülnek az örökben.

Gyilkos hazug holtak jártok s keltek, de mit táplál lelketek, ha az álom örökében nem érzitek mi a való tudás. Belegondolni magad, s testében áramlani könnyben és kétségben épp oly üdítő, mint tompán a ködben pördülni, ékes mosollyal.

Szabadulni vajon ezer töviserdőből, s tüzes tekintetektől lehet e valaha?

Ha gondolatom terhes tömegében, összeroppant szerelme. Ha a múzsa csókja örökkön csak a való mása… Rab vagyok?

Minden ideám romlatlan pátoszban ő róla szól, s álmomban csókja csodás erővel ölel magához.

Vajon a rab születése adhat e oly örömet mi a léleknek elég?

Keserű keservem-gondolatom csak feledem

Veled vallok örök Szerelmet édes remény

s minden mi összeköt veled, élet, kegyelem

Testekkel tarkított álarcosbálban, dúl a sok Dúvad szava.

-Őrültek vagytok mind!!

Nem szenvedek, még csak nem is vágyakozom. Űr a lelkem sötét mélye, de a lyukat a tapasztalás fénye tölti meg ezer lámpásával. Senki nem lehet ki jobban tudja, milyen csoda szabadság a világon lenni, izzó tekintettel és bajos szívvel a mában lüktetve, az élet való ritmusára…..

(Carpe Diem)