Yume blogja

Csónak

Lék vagy kerék?

Furfangos rabláncon combosodik a női nép! Kopognék a kongó fejeken, de fal kemény. Így hát Ordítok!

JENŐ! JENŐ! TE HÜLYE NŐ!

Addig evezed, míg kifordul a beled! Szólalj már meg ha valami nem tetszik! Oh hogy NEKI derogál, kapd össze magad NE CSAK MOROGJÁL! ÉBRESZTŐ! Leadsz öt - hat kilót? Minek aranyom, ha gyűlölöd mit anyád alul kitolt. Pardon hisz tudod, mire gondolok… A tükörben te vagy, nem a néma pátoszcsontok!

Ha körülnézel menten rádrontok, pedig jót akarok! Ne félj, a külső jeges, jogos világ nem határoz meg! A férfi magáért él, a nő meg csak magában remeg?!

Tisztes társ, pár, kedves, ki nem koldul s nyom száz súllyal, ő való, de tudd, míg hánysz magadtól jobb a cián, érvágás vagy karó!

Hirdetés feladója: Szőke a Herceg

Jelige: Boldogan míg meg nem…

Karcsú, még alig használt karosszériájú, csillámos Je"nő"t keresek,lehetőleg lágy vonásokkal.A Tompa tekintet előnyt jelent, de nem feltétel!

A konyhában serény, legényt dicsérni nem rest. Halk szinte nesztelen, kérésre meztelen, engedelmes. Az enyhe vakolat nem hátrány!

Utóirat: Kérem a kacsák kíméljenek!

Az Őrület teszi az embert Emberré.. Hisz értelem egy csöpp annyi sincs, csak mit belül kreál a semmi. A bizonyosság látszata a bizonytalanban.. ócska luxus.

A káosz volt az örök rendszer Ura, e tudat felfogni képtelen! Sokaságba, mások képébe veszve bolyong a horda.. az Őrültet meghurcolva, trófeába foglalják ön nyomorukat…

Az állandóba szerelmesen belefullad minden mi él. Rácsodálkozni arra ami Van, oly nehéz.. és lélegezni így...

Értelmetlen.. Birkák aludjatok.. örökké! Látni a látszatot Én sosem fogom.. csak az Igaz érdekel!

E Tekintet csal pillanatot a mába idővel tán gyémántot csiszol bele a lét..
Telik a kőpokol, de nem éget lángja...Mi emészt, csorba, becses Való kegyelmét oh érinteni..

Égve söpör szét s tán lélekdarab martalék sem marad.. de most Egy érzés emészt...

Sóval itat selymes Pára, kecses csónak ékes Páva.. Lény csendül a léptek zajára.. s szívem megenyhül..

Az vagyok, mi vagy, tán hamis e tükör.. de a zajban csendet lel Dúvad s Ökör..
A Ma szelleme Smaragd Ék.. csodába folytja, mit a Pokol lopott szerteszét...
Menny, métely, martalék, darabokká fújta a szél, de konok Lény, e Tekintetben csak remél.. Remél...

Valóságos? A lélek vétek vésett falába kapaszkodni, s vak bottal botorkálni a mába… Valóság?
Valami súly tűnik, a tövis mit érzett csak fantom martalék. Ott volt tán valaha is?
Keservben koldult külső áldásért, de sehol sem lelte. Száraz sivatag lett… e Változás mindig életet hoz!
Tolonganak az új síkok, sebesen robognak, alig látni mit takar. Belül a vadat lassan elcsitítja a pillanat heve, s koldusbot nélkül hull az ölébe Szerelme.. maga az Élet….