WNOR blogja
SzemélyesKamaszodunk; együtt...Ő meg én!
Már letette játékát,
favonat a polcon pihen,amit egykor oly sokat építettünkegyütt... ő meg én!S ha megjöttem, kitárt karokkalszaladt hozzám;ragyogó gomb szeme,szeretett őszintén!Kamaszodik a NET` előtt,nincs is rám ideje,s ha szólok bármit is,nincs a szónak ereje,De bízom a sorsban,hiszen magamat látom benne,makacs voltam én is egykoron,de a tűz, most megpihenne.
Az idő elszaladt,de az érzés megmaradt,még ha Ő nem is látja!Polcon már poros a favonat......amit éjjelente leveszek álmomban,és építjük újra meg újra,síneket, városokat, pályaudvarokat,együtt... ő meg én!
Ő alszik, én álmodomaz ő álmát is szüntelen,kérve vagy kéretlen,de teljesíteni vágyom!Robog a vonatunk,néha kisiklik egy vágányon,de visszatesszük és felszállunk,együtt... ő meg én!
Az első szál virágot
Az első szál virágot...
Mikor első bimbó nyílik a virágon,
S majd illatát ontja egy szép rózsaszálon,
Midőn majd rászórod egy kisleány keblére,
Előbb szaladsz véle még, jó anyád elébe!
Te vagy neki legszebb rózsafája,
Kertjének gyönyöre s pazar virága,
Bimbaja te lettél, a világának része,
Mindig dédelget, s aggódik érted!
Az első rózsafádat Ő ültette néked,
S szerető szívével gondozgatta féltve,
Ügyelt mindig arra,hogy szépen viruljon,
S egy szálat átadsz néki; arca kipiruljon!
Mint a nap tüze, égjen az örömtől,
Ajka pirosabb lesz a gyönyörtől,
Nincs rózsa világon, sem piros, sem fehér,
Mi azzal a pillanattal ott akkor felér!
Az első kis cipő, az első kiskabát,
A legelső játékod s az első rongybabád,
Csillogó szemed is először őt látta,
Hisz érző szíved, előbb őt imádta!
Fiamnak
Hidd el fiam, ha mondom a magamét:
Tanulás,küzdés egy életen át!
Meghozza féltve őrzött fa, becses gyümölcsét,
s cserébe a tudás egy világot ád!
Ifjúi korod győztese lehetsz,
ha sorjában léped, életed sorát
minden elbukáskor ha gyorsan felkelsz
leporolva, s feledve e nehéz út porát!
Hidd el fiam,ha mondom majd neked
messzebbre kell jutnod, mint látod; én magam.
Sas légy ki oda fönt szeli az eget!
Ne légy ily konok és földhöz ragadt!
Ifjúi korod már más mint az enyém,
Te bátran kimondhatsz bármily nagy szavat.
Életed legyen egy gyönyörű regény,
az enyém már írva van...s az Te vagy magad!
In memoriam
Lindemann Józsefné sz. Szalai Erzsébet
Az ádándi népdalkör tagja, szólistája, anya, nagymama,nővér, és nagynéni!...nem is oly rég,halála elött, Ladon járt nálunk, mikor is felépült egy súlyos protézis beültetéssel is járó combcsont törésből. Az a jelenet (többek között) ,örökre belém ivódott : Erzsi (a nagy nénikém) mosolygott rám,és olyan boldog volt, hogy szinte ragyogott - Ide nézz öcsém",(mert csak így nevezett engem) újra táncolok!-azzal felugrott és egy olyan táncot rittyentett azon nyomban, hogy csak bámultam. S miközben össze szorult a szívem, azon tűnődtem, hogyan szorulhatott egy ekkora kis asszonyba, ennyi energia, élet erő, és vidámság, mi kicsattanni készül , minden percben belőle, dacára a több hónapi kórházi kezeléseknek.... Akkor hihetetlennek tartottam amit ma már biztosan tudok, hogy Ő Istennek egy kivételes tehetségű, és örök vidám természetű, óriási hanggal megáldott teremtménye volt,... kit csak kölcsön, de nem örökbe adott nékünk!
Nyugodj Békében! Soha nem felejtünk!
Nőnapi köszöntő
Hóvirág, és összes áldás, szálljon minden nőre,
ki élet ad, bölcsőn ringat,s majd útnak enged téged!
De utadon, ha elveszni lát, kijavítja néked,
mert féltő szíve mindig követ, szeretettel téged!
Emelt fővel, büszkén néz rád,mikor boldogságod látja,
osztozik az örömödben, ragyog az orcája!
Legyen Ő az édesanyád, vagy életed párja,
köszöntsed Őt e szép napon, tavaszi virággal!
Tekinteted hálás legyen, s tükröződjön benne,
hogy Ő a világ legféltettebb, s legédesebb kincse!