WNOR blogja

Büszkén áll még a Krizantém,

kegyeletnek virága 
fojtó szagot áraszt
bősz sokasága.
Temetőnek meghitt fénye
kialudni látszik,
egy celofánpapírral
már csak a szél játszik,
kiürült itt minden,
nincsenek már fények,
az utolsó gyertya is 
csonkig leégett!

Lindemann Józsefné sz. Szalai Erzsébet

Az ádándi népdalkör tagja, szólistája,

anya, nagymama,nővér, és nagynéni!

...nem is oly rég,halála elött, Ladon járt nálunk, mikor is felépült egy súlyos protézis beültetéssel is járó combcsont törésből. Az a jelenet (többek között) ,örökre belém ivódott : Erzsi (a nagy nénikém) mosolygott rám,és olyan boldog volt, hogy szinte ragyogott - Ide nézz öcsém",(mert csak így nevezett engem) újra táncolok!-azzal felugrott és egy olyan táncot rittyentett azon nyomban, hogy csak bámultam. S miközben össze szorult a szívem, azon tűnődtem, hogyan szorulhatott egy ekkora kis asszonyba, ennyi energia, élet erő, és vidámság, mi kicsattanni készül , minden percben belőle, dacára a több hónapi kórházi kezeléseknek.... Akkor hihetetlennek tartottam amit ma már biztosan tudok, hogy Ő Istennek egy kivételes tehetségű, és örök vidám természetű, óriási hanggal megáldott teremtménye volt,... kit csak kölcsön, de nem örökbe adott nékünk! 

Nyugodj Békében! Soha nem felejtünk!