WNOR blogja
Leteszem terheim
Leteszem terheim
Élet a múzsám belőle merítkezem,
valós a kép bár mily fukar,
ha költő volnék lenne érdemem,
s nem az idő sebét tépkedném magam!
Rohanó idő perceit számolom,
mivé hervad a kinyílt virág,
percmutatóhoz magamat láncolom,
s várok míg a rozsda kirág!
Ahogy éveim óráit lesem,
sarkallod közben tetteim,
szolgád vagyok; végtelen,
s tollal teszem le terheim!
A világ viseli majd gyászomat,
özveggyé leszek ha te elmész,
szívembe ég akkor a gyászrovat,
életmúzsám immár a ködbe vész!
Kadarkút, 2018. augusztus 21.
Kamaszodunk; együtt...Ő meg én!
Már letette játékát,
favonat a polcon pihen,amit egykor oly sokat építettünkegyütt... ő meg én!S ha megjöttem, kitárt karokkalszaladt hozzám;ragyogó gomb szeme,szeretett őszintén!Kamaszodik a NET` előtt,nincs is rám ideje,s ha szólok bármit is,nincs a szónak ereje,De bízom a sorsban,hiszen magamat látom benne,makacs voltam én is egykoron,de a tűz, most megpihenne.
Az idő elszaladt,de az érzés megmaradt,még ha Ő nem is látja!Polcon már poros a favonat......amit éjjelente leveszek álmomban,és építjük újra meg újra,síneket, városokat, pályaudvarokat,együtt... ő meg én!
Ő alszik, én álmodomaz ő álmát is szüntelen,kérve vagy kéretlen,de teljesíteni vágyom!Robog a vonatunk,néha kisiklik egy vágányon,de visszatesszük és felszállunk,együtt... ő meg én!
Születés
Keleten a nap dicsfényében lángol,
s széttépi szemivel, ahogyan kél,
minden ájtatos, nyílón szép virágot,
ahogyan anyjából a magzat kilép,
s kúszik fel oldalán látni napvilágot,
vizes-opál szemivel szerteszét
egy vajúdott testen a nagyvilágot,
látni kell a könnyet, egy asszonyét,
mint gyermeke, ahogy ösvényén kihág,
nincs e fájdalom ekkor szívébe zárva,
ahogy ifjú báját a frigynek adja át,
s kegyét leli a mindenhatóra várva,
csillagok, mint lámpások az égen,
s szépre lelve fénylőn pislogok,
oly magasztos mindenségben élnek,
mint a tejúton rejlő csillagok!
Kadarkút, 2018. január 8.
Adj Uram Isten
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
A Magyar leánynak csipkefőkötőt!
Gyöngy díszítse újra annak szép fejét,
Büszkeség dagassza fehér kebelét!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
A Magyar legénynek fényes jövendőt,
Szíve legyen boldog, és hittel teli
Mert dicső hazáját, újra megleli!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Minden anyának hitet s jövendőt!
Virágzó kertet, szép aranykalászt,
Búbos kemencébe sercenő parázst!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Harcos fiadnak nyugodt temetőt!
Ki hittel védte a Szent Hazát,
Ki vérének adta most legjavát!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Dicsőséget hozzál nemzetünk fölött!
Neved rebegjen majd, minden magyar ajkán
Feltámad újra Szent Magyarország!
Az első szál virágot
Az első szál virágot...
Mikor első bimbó nyílik a virágon,
S majd illatát ontja egy szép rózsaszálon,
Midőn majd rászórod egy kisleány keblére,
Előbb szaladsz véle még, jó anyád elébe!
Te vagy neki legszebb rózsafája,
Kertjének gyönyöre s pazar virága,
Bimbaja te lettél, a világának része,
Mindig dédelget, s aggódik érted!
Az első rózsafádat Ő ültette néked,
S szerető szívével gondozgatta féltve,
Ügyelt mindig arra,hogy szépen viruljon,
S egy szálat átadsz néki; arca kipiruljon!
Mint a nap tüze, égjen az örömtől,
Ajka pirosabb lesz a gyönyörtől,
Nincs rózsa világon, sem piros, sem fehér,
Mi azzal a pillanattal ott akkor felér!
Az első kis cipő, az első kiskabát,
A legelső játékod s az első rongybabád,
Csillogó szemed is először őt látta,
Hisz érző szíved, előbb őt imádta!