WNOR blogja

Ülök a kocsmában egy sarki asztalnál,
fülembe öreg cigány húzza a nótát.
A kocsmában füst, zsivaj, lárma,
senki sem figyel a bús nótára.

Kártya, rulett, Rex-asztal és tömeg,
szomorú szívemet a bánat tölti meg,
a füst sűrűbb lesz, eltompul a lárma,
s átjutok lassan a magány világába.

Szememet könny lepi, úgy búslakodom,
de emléked kísért e züllött hajnalon,
utánad szólnék, de nem tudok,
fülemben zengnek elmúlt dallamok.

Feltenném a kérdést, s így szólnék most hozzád:
- Sírtál-e valaha egy régi szép nótán?
- Volt-e szívedben hideg és rettegés?
- Volt-e álmod, mi már csak vak remény?

Nem szégyenlem, hogy sírok miattad,
bár szívemet régen elhagytad,
s nem bánom azt, ha ülök a kocsmában,
esetleg bor helyett könny hull a pohárba.

Kívánom azt, hogy légy boldog mással,
ne foglalkozz a hamis világgal,
légy boldog s szabad, mint egy madár,
így virul széppé ez a hamis világ!

De ha egyszer neked is összetörik szíved,
jöjj el hozzám, s letörlöm könnyed,
félve vigyázok majd arra,
soha ne vedd észre, hogy még mindig akarlak!

S ha begyógyult sebed, elengedlek szépen,
úgy, hogy ne vedd észre, szeretlek, mint régen!
Utána elmegyek újra a kocsmába,
s beülök csendben annak a sarkába.

Hívom a vén cigányt, muzsikáljon rólad,
hadd jöjjön ezután pár züllött óra,
Ő húzza a szomorú nótámat,
hull a könnyem, hull,
belé a pohárba!

Lad kb: 1993

-Kölni víz...........-Zsebben

Hóvirág, és összes áldás, szálljon minden nőre,
ki élet ad, bölcsőn ringat,s majd útnak enged téged!
De utadon, ha elveszni lát, kijavítja néked,
mert féltő szíve mindig követ, szeretettel téged!
Emelt fővel, büszkén néz rád,mikor boldogságod látja,
osztozik az örömödben, ragyog az orcája!
Legyen Ő az édesanyád, vagy életed párja,
köszöntsed Őt e szép napon, tavaszi virággal!
Tekinteted hálás legyen, s tükröződjön benne,
hogy Ő a világ legféltettebb, s legédesebb kincse!