WNOR blogja

Láng borítja elmém,

mivé lett e drága gyöngy,

a Haza mely önmagát pusztítja 

mióta lett ily közöny?

Senki nem szól érte... 

hol maradnak a nagy szavak? 

Sírig tartó fogadalom... 

mely ősszé vált a kalap alatt?

Hová lett e csókdosott ország?

Magyar virtus most hol marad? 

Kérd ki magadnak ó drága földem...

s hüvelyében kard egy sem marad! 

Árva lelkünk gyász borítja, 

gyalázat mi itt folyik!

Trianon még rajtunk röhög, 

s néma alázat van azóta is!

Lángoló düh, mi forrong bennünk, 

szánkat befogja sötét szalag... 

Magyar anya nem szült itt embert?

Aki ki kimondja: -ELÉG! 

Ne pusztítsd Magyar önmagad!