WNOR blogja
HazaAdj Uram Isten
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
A Magyar leánynak csipkefőkötőt!
Gyöngy díszítse újra annak szép fejét,
Büszkeség dagassza fehér kebelét!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
A Magyar legénynek fényes jövendőt,
Szíve legyen boldog, és hittel teli
Mert dicső hazáját, újra megleli!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Minden anyának hitet s jövendőt!
Virágzó kertet, szép aranykalászt,
Búbos kemencébe sercenő parázst!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Harcos fiadnak nyugodt temetőt!
Ki hittel védte a Szent Hazát,
Ki vérének adta most legjavát!
Adj Uram Isten áldott szebb jövőt!
Dicsőséget hozzál nemzetünk fölött!
Neved rebegjen majd, minden magyar ajkán
Feltámad újra Szent Magyarország!
Nemzet születik (...az utolsó éjen Etelközben)
Vörhenyes színében szenderedik le a nap,
vonul vissza szép szurdékába,
míg üdületlen szemmel kél fel a hold,
s tengernyi csillagot hoz vékájába.
Hadak útját szórja körösleg az égre,
mi strázsaként sajog künn a némaságba,
a pórnak pulyája elszenderül félve,
s valahol egy tilinkó harsan az éjszakába.
Cifra szekér megrakottan lészen,
előtte zsenge pej indulásra vár,
a hét törzsök rendekben készen,
reggelre emitt Egy nemzetté vál!
Elég!
Láng borítja elmém,
mivé lett e drága gyöngy,
a Haza mely önmagát pusztítja
mióta lett ily közöny?
Senki nem szól érte...
hol maradnak a nagy szavak?
Sírig tartó fogadalom...
mely ősszé vált a kalap alatt?
Hová lett e csókdosott ország?
Magyar virtus most hol marad?
Kérd ki magadnak ó drága földem...
s hüvelyében kard egy sem marad!
Árva lelkünk gyász borítja,
gyalázat mi itt folyik!
Trianon még rajtunk röhög,
s néma alázat van azóta is!
Lángoló düh, mi forrong bennünk,
szánkat befogja sötét szalag...
Magyar anya nem szült itt embert?
Aki ki kimondja: -ELÉG!
Ne pusztítsd Magyar önmagad!
Magyar...haza!
Ifjaink mennek
idegenbe távol
messzi otthonától
valahol
a gólya is a lápban
gázol!
Ahogy a széna alatt
rothad a
fű
nem forgatja azt
hű
magyar kéz!
Ezer éve vajúdik
e nép
áldott legyen a család
s áldott
a kenyér...
Akkor ne állj sorába
románnak,
töröknek,
maradj szolgája
hazádnak
örökre,
mert az a szarvas itt
megállt,
állj meg magyar
ez a láp
megáld!