Tinka57 blogja

SIKERÜLT!!!, 

Úgy gyere hozzám, mint a mennyországba,

Földi béklyót lerázva meztelenül!

Pszt, ne szólj semmit karjainkba zárva,

Csak a lelked meséljen szüntelenül!

Ne hozz magaddal mást, csak égő vágyad,

Ajkad ízét csókold rám végtelenül,

Hadd lüktessen egyként szívünk dobbanása,

Attól a Világ átka megsemmisül!

S ha kínzó halál mindennek az ára,

Mert hiába várlak reménytelenül,

Hát olvadjak máglyáján a Világnak,

Ha tudom, vágyad valahol beteljesül!

Ott töröld ki mély sebem könnyeidből,

Mit okoztam létemmel akaratlanul…

Akkor ne bánkódj soha már utánam,

S ragyogj szememben rendíthetetlenül!

Próbálj meg boldog lenni, s ne szánj továbbra,

Inkább csillagként mosolyogj töretlenül!

Lehet, rájössz majd egyszer fenn, a magányban,

Te csodás teremtmény érezlek, várlak

Itt lüktetsz bennem, lelkemben látlak.

Várjuk az időt, mely eljön nemsokára,

Egymásba fonódik szívünk dobbanása.

Tied vagyok, de Te nem enyém

Vigyázlak, óvlak, mert fűt a remény,

Úgy szeretsz majd engem édes, kicsi vérem,

Mint odakünn kispatak a rétet.

Menedék volt az aurád, szárnyaid alatt megbújni, ha féltem,

Színeitől megbicsaklott minden gonosz szándék felénk, úgy fénylett.

Annyi vidám játékban nem hiába hívtál engem kis csibédnek,

Repültem feléd mindannyiszor, s felkaptál forogva, fel az égbe!

Csak mi jártunk fel-alá, selyemsálban, szivárványszín palotánkban,

Tollasbálba készülődtünk, s Álomtavon ringtunk ruháskosárral.

Vendégünk volt sürgött-forgott minden mozdítható tárgy a konyhában,

Felcsendült akkor a kedvelt pohárdal, táncoltam is még fakanállal!

Ó kedves, jó Anyám! Nem szűnt a fiaimmal sem csintalan kedved,

Emeletes tortából,- mit kívántak-, óriás várak születtek!

Emlékeimben felragyogsz és mosolyogva a tükörbe nézek,

Légy menedék így nekünk, játssz most már az én kis unokámmal, s velem!