Tinka57 blogja

Párahálót szőtt mára a nyár köré az ősz,

Milliárd fűszál ocsúdik fel a melegtől,

És szomjasan kortyolják a reggel étkeit,

A földre szállt szivárvány csillogó gyöngyeit.

 

Jó reggelt Kedves, légy ma is boldog, sikeres,

Az élet nyíljon ki orchideaként néked,

Örömillatából kifogyhatatlan kedved

Szórd szét a világba, kinek kell, szereteted!

Beleszaladnék a tenger kékjébe,

Talpam homokot, hullámot keverne,

Míg bírnám, lábam ujjongva szökellne,

Végül a testem a habokba veszne!

 

Ellepne a sós, hűvös, mély végtelen,

Csak úsznék, egyre csak beljebb és beljebb!

Jönni kezdenének játszó delfinek,

S egy lakatlan szigethez kísérnének!

 

Pihegve feküdnék el a homokban,

Nyaldosná a víz lágyan a lábamat,

Firkálnék néked szerelmes szavakat,

Figyelném, hogy elmossa-e rajzomat.

 

Egyedül, messze magányban is tudnám,

Érezném barátságunk örök titkát,

Mi, ki tudja hol, a fényben köttetett,

Griffmadár szárnyaló szárnyán érkezett.

 

Szívünkben tisztán összeölelkezett,

Végtelenül játszik most, mint a tenger,

Firkálok néked szerelmes szavakat,

Ne töröld el, megtalálod magadban!