Menedék

Menedék volt az aurád, szárnyaid alatt megbújni, ha féltem,

Színeitől megbicsaklott minden gonosz szándék felénk, úgy fénylett.

Annyi vidám játékban nem hiába hívtál engem kis csibédnek,

Repültem feléd mindannyiszor, s felkaptál forogva, fel az égbe!

Csak mi jártunk fel-alá, selyemsálban, szivárványszín palotánkban,

Tollasbálba készülődtünk, s Álomtavon ringtunk ruháskosárral.

Vendégünk volt sürgött-forgott minden mozdítható tárgy a konyhában,

Felcsendült akkor a kedvelt pohárdal, táncoltam is még fakanállal!

Ó kedves, jó Anyám! Nem szűnt a fiaimmal sem csintalan kedved,

Emeletes tortából,- mit kívántak-, óriás várak születtek!

Emlékeimben felragyogsz és mosolyogva a tükörbe nézek,

Légy menedék így nekünk, játssz most már az én kis unokámmal, s velem!