Tinka57 blogja
EgyébBefütöttem
Befűtöttem az este,
Mert fázott a testem,
Lelki erőm nem volt elég,
Kucorgott csak benne.
Próbafűtés így megtörtént,
Mert nyolc fok volt és esett,
Átázott a kutya tőle,
Vacogtam én is vele.
Jó meleg lett egykettőre,
Így lesz most már ősszel,
Rozsdásan a levelek,
Lekerülnek a földre.
Elrendezi az eső,
A fényes járdán őket,
Felderíti az utat,
S a komor járókelőket.
Kezdődik
Hűvös a reggel, nem látok fecskét,
De hisz hangjukkal volt tele nem rég
A rét, néma a táj, pára simul.
A dróton gyűlnek, szemükben búcsú.
A nyár duzzadt, erőt gyarapított,
Hol forrón, hol viharban tanított
Kitartást, fényt röptetett a légbe,
Bőséges reményt csomagolt emlékbe.
Iskola indul diáknak, tanárnak,
Az út is a vándormadaraknak
Tudásból, hitből megmérettetés,
A jövő nyárig tartó bizonyíték.
Felhőrózsa
Kilyukadt a sötét felleg,
Lezúdult súlyosan terhe.
Szürke esőfüggöny felett
Villámok ágaztak el szerte.
Erők feszültek egymásnak,
Felhördült dühhel cikáztak.
A víz, hólyaggal fröcsögött,
A földön komorság hömpölygött.
Vad szél borított fel rendet,
Söpörte le a meleget,
Gömbölyítve a félelmet
Reszketőn, zeg-zug menedékbe.
Tombolásból kifulladva,
Dörmögött tova a vihar,
Nyújtózott a fény alája,
Vigaszt vetített szivárvánnyal.
A kékek kavalkádjában,
Egyszer csak egy rózsát láttam,
S hófehér felhőszirmával
Üzent békét a nagyvilágnak.
Hiányod...
Én már nem tudom mi álom...
oly élőn fonja kezed kezem,
mindegy már hogy épp csukva,
vagy behúnyva hagyom szemem.
Csak akkor döbbent a vágyam,
mikor forgolódik az ágy
és hiányoddal vergődök
lázas verítékhullámon át.