Úgy gyere hozzám...

Úgy gyere hozzám, mint a mennyországba,

Földi béklyót lerázva meztelenül!

Pszt, ne szólj semmit karjainkba zárva,

Csak a lelked meséljen szüntelenül!

 

Ne hozz magaddal mást, csak égő vágyad,

Ajkad ízét csókold rám végtelenül,

Hadd lüktessen egyként szívünk dobbanása,

Attól a Világ átka megsemmisül!

 

S ha kínzó halál mindennek az ára,

Mert hiába várlak reménytelenül,

Hát olvadjak máglyáján a Világnak,

Ha tudom, vágyad valahol beteljesül!

 

Ott töröld ki mély sebem könnyeidből,

Mit okoztam létemmel akaratlanul…

Akkor ne bánkódj soha már utánam,

S ragyogj szememben rendíthetetlenül!

 

Próbálj meg boldog lenni, s ne szánj továbbra,

Inkább csillagként mosolyogj töretlenül!

Lehet, rájössz majd egyszer fenn, a magányban,

Veled volt mindig is, ki Tiéd örökül…