Tinka57 blogja

Járom az utam, és te jössz velem,

Kopog a cipőm, neked énekel,

Mit látok, hogy te is lásd, fotózom,

A szívemben hordozlak szüntelen.

Fél szemem várja az üzeneted,

Fél fülem a csengőhangra figyel,

Fél kezem rá azonnal válaszol,

Dolog közt nem helyes tenni ilyet.

Viszlek munkába, és ha pihenek,

A világra boldogan nevetek,

Járok a holdon, a csillagokon,

A napfényben madárként repdesek.

Karodban elszállnak a fellegek,

 Csókunkban átadom szerelmemet,

Amit érzek, halkan eldúdolom,

Őrködök éjjel az álmod felett.

Érintésed rám hajol, mint csobogó forrás,

Görgeti, csiszolja érzéseimet tovább,

Sodorja egyre letisztultabban tefeléd,

Visszhangozza már a szívemből a magas ég.

Csókodnak íze számon üldögél, s mosolyog,

Sétálni kezd, - most az ujjam hegyén toporog,

Megpihen, s ajkaidhoz az enyém lopódzik,

Bőröd selymébe vidáman beburkolódzik.

Hunyd le szemed, szíveddel figyeld dobbanásom,

Hisz tiéddel ver egy ütemet boldogságom,

Szeretőn végtelen, mély tenger tűnődése,

Legyen a lelked örök, végső menedéke.

2017.04.13.

Isten hozott!

Isten hozott Kedves, hát végre megérkeztél!

Éjjel landolt géped boldogan, jó szerencsét!

A radar megint mutatta, merre repültél,

Tizenegyezer méter magasságot is elértél,

Nyolcszáznegyvenöt kilométeres sebesség!

Mintha siettetne mesélni a sok emlék…

Meghoztad a meleget, lám, az idő enyhül!

A lelkem este megnyugodva elszenderült.

Őrzött a kis szarvas, simogatott legbelül.

Boldog vagy, jól tudom, hisz szívem véled repült,

S ha megtaláltad mire vágytál, megkönnyebbül.

Én csókjaidat őrzöm feledhetetlenül...

A barátságunk talán megmarad, mint régen,

Hogy mesélsz nékem a sok szépről, csak remélem,

Mint önfeledt, pajkos kis diákok, s megértem:

Felszállni, elrepülni harsány nevetésben

A felhők felett, szikrázó, csodás napfényben,

Milyen érzés ölelni a Földkerekséget…

 2017.04.22.

Csuda

A reggeli párát a ma dérrel lepte meg,

Harmatpontja a tavaszt csúnyán elfeledte.

A szél sem mozdul, megbénult a dermedtségben,

Mintha megállna az idő és nem peregne,

Nélküled most száz éves álomba szenderült,

Mélységes a szélcsend, szürke felhők felettünk.

De hallj csudát, egy pinty torka szép trillába kezd!

Biztató dallama  a világra ránevet:

Miért csüggedtek így, hétalvó, gyáva népség?

Hisz láthatjátok, milyen a reggeli szépség!

Zsenge, zöld a fű, falevél, csak dísz ez a dér!

Nemsokára kinyílik a fény, s kék lesz az ég!

A szívek mélyén feltört, mint egy vulkán, a vágy,

Dalban jobb kedvvel, ébredjen fel a napsugár!

Akkor felkéri egy táncra a vidám szelet, 

Fújják el együtt majd a sötét fellegeket!

S összefog a sok erő, melegszik az idő,

Mire visszatérsz, itt boldogan, minden kinő!

2017.04.18.

Gran Canaria

Már

Nem fáj!

Már nem bánt,

Hogy messze jársz,

Hisz a szívem lát:

Cirógat napsugár,

Játszva a lábad nyomát

Zúgó hullámok nyaldossák.

Szerteszét fröcsköli tereád,

Mélyéből áramló fehér habját,

A kedvesen átölelő Óceán.

Lágy, meleg szél borzolja fel hajad,

Pálmák utánozzák ugyanazt,

Néked ezer madár kacag,

S lenyűgöz a sivatag.

Vulkánok hatalma,

Mi mindent farag!

Mind, kész csoda!

Én magam

Láttam

Ma.

Ott,

S máshol,

Légy otthon,

Azt kívánom!

A boldogságod,

És a szabadságod,

Repüljön, és csak szálljon,

Madárdallal napsugáron,

Levegőben, s az Óceánon

Járja körbe-körbe a Világot!

S így kiáltom bele a messzeségbe:

Végtelenek, nagyon szeressétek!

Sose múljon ez érzés néked,

Maradj ilyen vidám, kérlek!

Láss még csodát, sok szépet!

Isten egészségben

Adja átélned!

Tegye érted,

Szállj fényben,

Légben,

De!

Ide,

Ide is,

Hozzám,

Le!             2017.04.17.