Tinka57 blogja

Ha látsz erdei fák közt beszűrődni napfényt,

Csörgedező patakot csillámlani tova,

Ráhajolni  hajnali párát völgy tavára,

Hegyet ölelő, pompás, virágos rétet,

Akkor tudod, milyen éreznem drága éned,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

Ha vágyad felrepít aranyló felhők fölé,

Képzeleted ráröppen egy virág szirmára,

Vagy épp felnézel egy sziklás hegylánc ormára,

Szivárványon ábrándozol a csodaszépen,

Akkor tudod, milyen látni, érezni téged,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

Ha hallod egy pánsípnak hullámzó jókedvét,

Táncolni szeretnél a tenger morajára,

Élvezed, hogy nyaldosva csókolja a lábad,

Beleveted hirtelen magad mély kékjébe,

Akkor tudod, szívem szerint csókodba vesznék,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

Mikor millió madárka ad koncertzenét,

A rétek bogárkái zümmögik a nyárba,

Gólya rendíthetetlen fiókáit vigyázza, 

Griffmadár kitárja nagy szárnyait a szélben,

Akkor tudod, szeretve együtt milyen véled,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

Szép jóreggelt Angyalom!
Nyújtózom az ágyamon,
Ereimben fürgébben
Dobol ébresztőt szívem.

Tiéd vagyok álmomból,
Hajnal ölel, hiányzol!
Kávéillat felidéz,
Valósággal messze néz.

Kortyolom a csókodat,
Ölemben még itthon vagy!
Mellőled indulok el,
Este hozzád térek meg.

Örök körforgásban él,
Versben dallamot zenél,
Lelkem jókedve  érint,
Légy boldog ma is megint!

Szél sem rebben, hallgat a hőség,

Erdő mélyen zöng-böng a törvény,

Aranyszín réten a kóró, kéken,

Hetykén mélázik egy álló szélkeréken.

Nyújtja fejeit egyre feljebb,

A fűkalászok közt különbet,

Elcsal magához kósza méheket,

Ígér könnyűn nektárt, jó szagú ízeket.

Néhány felhő amott toporog,

Hoznának esőt, de locsogót,

Ám, még minden áll, vár a csodára,

Míg csendes eső helyett, vihar nem támad.

Lábamon lóbálom gondolatom,

A víz tükrét folyton megzavarom,

Vibrálva táncol a valóságom,

Ritmusát én most nem nagyon bánom.

Néha felgyorsít, van úgy, hogy megáll,

Hol kánkánt jár, majd meg tangóra vált,

Élvezem, fröcskölök egy szivárványt,

Beáll a játékba a napsugár.

Meddig érzek felettébb örömöt,

Torzzá rúgni a bámuló tükröt?

Meddig kacag ki engem egy új kép,

S válik oly bután nevetségessé?

Felállok, zavartan szertenézek,

És majdnem eláll a lélegzetem,

A fenséges, nagy gyönyörűségben,

Minden mélyén ott a rend, az élet.

Gyermek koromban berzenkedtem,

Miért nincs apák napja rendre?

Így apámat, bár nem volt öreg,

Öregek napján köszöntöttem.

Vicces volt, de tiszta szívemből,

Felköszöntöttem szeretetből,

Hálás, őszinte tiszteletből,

Rajongó, lányos kedvességből.

Volt egy fiú az osztályomban,

Apaverset kért anyák napra,

Akkor közösen úgy döntöttünk,

Majd családi napot ünneplünk!

Úgy is lett, mindenki vidáman,

A szívét ölelésre tárta,

Örömkönnyek csordultak egymásra,

S a versek, dalok boldogan szálltak!

Most, hogy fiaim apák lettek, 

Figyeli őket büszke szívem,

A jó példákat átveszik-e,

Apjuk, nagyapák emlékére?

A boldogságuk büszke álmom,

Megvalósulni máris látom,

Létükért Istennek hálásan,

Köszönetet mondok imáimban!

Áldja meg őket boldog jövővel,

Kitartással, szerető erővel,

Tanulságokból meríteni,

Tudjanak helyesen, szépen élni!