Tinka57 blogja

Betegen

Vacogok a láztól, két paplan alá bújok,

Gondolataim cikáznak: miért éppen most?

Így nincs ünnep, nincs vendégfogadás már megint,

Kétségbe esve, fekszem, kedvem semmihez sincs.

Szárnyaszegett lelkem most összekuporodik,

Oly védtelenül, gyermekként elszomorodik.

Mint régen, gyógyírra vár, meleg, nagy kezekre,

De csak álmaimban érzem, hogy segítenek.

A testi baj mellett ezer kérdéssel küzdök,

Félelem, csüggedés érzése meg nem szűnő,

A magányosság a legfacsaróbb közöttük,

S nem tudom, hogy tudok úrrá lenni felettük.

Hát, jól döntöttél, hogy nem én kellettem neked!

Mit tettél volna ily nyavalyásan énvelem?

Ki, hol van, az a sorsa, maga választotta,

Hiányod fáj, de el kell fogadnom maholnap!

Jobb lenne nem elhagynom magam! Észhez térek,

Önsajnálatból nyíljanak újult remények,

Mert nem hagyhatom cserben ennyire magamat!

Felállva tán meglátom egyenes utamat…

2017.04.16.

Repülés

Láttam a repülőd, hogy gyorsul, emelkedik,

Követtem radarral mely tájak fölé repít!

Tízezer-hatszáz méter magasság! Mit láthatsz?

Nyolcszáz kilométeres sebességgel száguldasz!

Hegyek, tengerek, országok jönnek és mennek,

A technika szinte nem ismer lehetetlent!

Csodálatos, hogy az Ember mi mindent leküzd,

Több millió gépmadár naponta felettünk!

Kalandozol a Világban, merre szeretnél,

Nincs akadály! Átúszod a felhők tengerét!

Látod az Óceán végtelen nagy, mély kékjét,

Ámulsz a röpke éjjen, vagy a napfelkeltén.

Órák ide-oda peregnek, s az életed, 

Keresed a boldogságot és mégsem leled,

Pedig melletted áll, észre kellene venni,

A szíved tájékára szállni, s csak figyelni…

2017.04.15.

Menedék

Érintésed rám hajol, mint csobogó forrás,

Görgeti, csiszolja érzéseimet tovább,

Sodorja egyre letisztultabban tefeléd,

Visszhangozza már a szívemből a magas ég.

Csókodnak íze számon üldögél, s mosolyog,

Sétálni kezd, - most az ujjam hegyén toporog,

Megpihen, s ajkaidhoz az enyém lopódzik,

Bőröd selymébe vidáman beburkolódzik.

Hunyd le szemed, szíveddel figyeld dobbanásom,

Hisz tiéddel ver egy ütemet boldogságom,

Szeretőn végtelen, mély tenger tűnődése,

Legyen a lelked örök, végső menedéke.

2017.04.13.

Ma reggel

Véled küldtem a napot, itt nálunk most esik.

Szikrázó fényben repülj, és láss csodát megint!

Felhőtlen, gyönyörű tájakat, vulkánokat,

Óceán szélén lépdelj a szürke homokban!

Esős az ünnep itthon, Veled ment a meleg,

Töltődj fel, szüksége van élményre szívednek!

Jólesett még a ma reggeli üzeneted,

Hiányzol, oly üres lesz a hajnal nélküled!

Bennem itt, legbelül ragyog ám a napsugár!

Szerető gondolatom gyakran válladra száll,

Ígérem, nem zavarom kirándulásodat,

Vigyázok rád, míg csodálod a hullámokat...

2017.04.14.

" B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
...G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malaca,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 366 szép ünneped!"