T.Zia blogja
Személyes:) :) :)
Telihold leplével takarózva súgom
Fülébe az éjnek, forró vérrel búgom,
Mindazt, mire vágyom, mit kíván a lényem.
Csodálkoznál, hidd el, eme teremtményen,
Mi tán én vagyok, vagy bennem élő álmom,
Az, ami előtör holdas éjszakákon.
... :)
Nézz rám. Ezüst fényemmel
Eltévedt báránykám vezetlek.Jöjj hozzám. Kövesd az utat,Mit nekem a nap mutat,S a világűrön át én terád vetek.Hallgasd a természet hangjait.Millió tücsök lüktető dalait,Rezzenő falevél ágról szakadását.Érezd magadban képemnek mását,S fedezd fel benned titkait.
A föld illatát, a szél cirógatását.A keresés, kutatás, felfedezés vágyát.Légy vadász! Figyelj, lesd meg a vadad.Vigyázva közeledj, különben elszalad.Kövess, és bontogasd álmaidnak szárnyát.
cím nélkül :)
Száműzetésem ne hidd, hogy nekem teher.
Szeretem a csendet, magányom nem átok.
Néha előfordul, hogy az idő lever,
De zajos vad partikat nem is kívánok.
Nem kell indokolnom mit miért gondolok,
Nem kell félnem attól, mi is a jó válasz.
Önmagam elől el semmit nem titkolok,
S nem is kell nálamnál erősebb, jobb támasz.
Nincsenek kételyek, nincs, ki vádolhatna.
Nem is volt senki, de minek magyarázzam?
Az időm az enyém, s ha ez változhatna,
Akkor sem hagynám, hogy énemet lerázzam.
:)
Méregtelenítés
Távozz tőlem sántán,
Ha lelomboznád kedvem!
Nem áll meg a lábán,
Ki elszomorít engem.
Vigyen el az őröd,
A zártosztályra vissza,
Sárguljon a bőröd,
Ha májad vérem issza.
Kerülgess, mint kását,
De vigyázz, testem forró!
Nem találod mását
Lelkemnek, te kis kóró.
Karácsonyi kép
Ha ünnep volt nálunk, mindig nyakkendőt kötött.
A tükörbe nézve megigazította bajszát,megmosakodott, megfésülködött,s félretette minden addigi kudarcát.Ha fényképészt vártunk, öltönyt, inget húzott,s ha valahol akadt rajta folt,ha takarni nem tudta, vagy mindent eltúlzott,vagy úgy tett, mint amin soha nem is volt.
Ha vendéget vártunk, mosolyogni kellett,és rossz voltam, ha nem adtam puszit.Nem voltam boldog, de sokszor úgy tűnhetett,Így néha elhittem, hogy mégis egy kicsit.
Ha eljött a Karácsony, nem a Jézust vártam,Csakis arra vágytam, a reggel jöjjön el.Hosszú éjszakákon mindig azt kívántam,Az idő gyorsan múljon, és hamar nőjek fel.
Mióta nagy vagyok, nem csinálok képeta fenyőfa előtt, nem kell mosolyogni.A fényképeimbe nem zárom a szépet,Hagyom a bánatot is néha ragyogni.