T.Zia blogja

Siránkozó

Panaszkodás ma kenyerem.

Italom épp sovány vigasz.

Gyengeségem nem szeretem,

Sajnálkozás? Visszariaszt.

Mégis, mégis, most az egyszer

Kijelentem:szar az élet.

Üdvözüléshez, ha ez kell,

Rajtam ne múljék. Beszélek.

Anyám gyenge volt. Rég halott.

Negyvennégy volt, eltemettem.

Apámra más sose hatott,

Csak az ital. Megvetettem.

Korán szültem meg a fiam,

Pedig kicsit túl is hordtam.

Nem ezt látja álmaiban

Senki lánya. Leány voltam.

Herceget nem láttam soha.

Persze igaz, nem is vártam.

Talán szerethettek volna,

De én mindig ellenálltam.

Néhány békát megcsókoltam,

Egyikük se lett királyfi.

Királyleány sose voltam,

Hát mit lehetett csinálni,

Szereztem egy pecabotot,

És férjet fogtam magamnak.

Letudva e feladatot

Szólíthatnám az uramnak,

De csak egy úr van. Az Isten.

Meg is szokott néha verni.

Történt velem is sok minden,

De nem bírnám elviselni,

Ha még tovább ecsetelném

Mikor mi volt a sirámom.

Tudom, én is megtehetném,

De hidd el, nem ezt kívánom.

Szánom bűnöm, tényleg.

Irul-pirul arcom.

Igazi merénylet

Volt eme nagy harcom,

Miben tiltott szóval

Csaptam be a rendszert,

Csak elválasztottam...

Valóságos fegyvert

Kovácsoltam ezzel,

Igaz, én is látom.

Minek ide rejtjel?

Figyelj csak, barátom,

Én egy géppel bizony

Nem fogok vitázni.

Kissé morbid viszony

Volna, mert hibázni

Gépként is gyakorta

Adott az alkalom...

Csak éppen aorta

Nélkül "ő" nem barom,

És gondolat nélkül,

Szűrővel dönteni

Nagy hiba lesz végül.

Gyereket önteni

Fürdővízzel együtt,

Bizony nem tanácsos.

Szavam talán elnyűtt,

De azért hatásos.

Rá se ránts,

Ne bánts,
Ha nem létszükséglet.


Rá se ránts,
Egy gáncs,
Még nem az egész élet.


Rá se ránts,
Ne árts,
Maradjunk csendélet.