T.Zia blogja

Semmit sem kell tennem, csak ha úgy akarom.

A versírást rólad, hát másokra hagyom.

Nem ítélkezem, hisz porból lett az ember.

Van, kiből csillag lesz, van, akiből fegyver

Kovácsolható még csillaghullás után.

Van, mit nem érthetünk, és csak nézünk bután,

Kérdések sorára keresve a választ.

Hiába, hisz mindez téged fel nem támaszt.

Őszinte szívvel búcsúzva:Tézia

Nem vagy jobb helyen most sem,

mint amikor még éltél. Hiszem,

talán csak egyetlen fokkal,

te is tudod ezt, mert okkal

 

tartom magam elég távol.

Jogod nincs ugyan, de bárhol

keringjen is szellemed, 

kell, hogy legyen egy helyed.

 

Tudom, belőled is származom,

s az összes ősöd rokonom.

Ezért kapod a küszöbön,

hol ember rád nem köszön,

 

mert átlépni élve nem lehet,

s holtan, ha ismert, számkivet.

Ezért kapod e páholyos,

Kiérdemelten bársonyos

 

túlvilági nyughelyet,

távol tőlem, amíg lehet.

Így, végül is végső soron,

apai jogon, utolsó fokon.