Re-kreáció

Zabolátlan

 

Emlékszel? Alig pár éve,

mint virgonc csikó rohant a rétre,

ahol pipacstenger várta,

benne ringó búzavirág kékje

s szálltak a fecskék fölötte...

 

Láttad? Mára beérett a szép kalász,

arany haja, mint a lobogó kéve,

mikor épp úgy, önfeledten nyargalász,

s száll a szélben zabolátlan csikósörénye.

 

 

( csikó, fecskék, búzavirág, kéve,  - "Kihívás... " fórumban megadott szavakkal )

 

 

Felhőjáték 

 

Kikopott, öreg malomköveken

végső sóhaja lassan végighalad,

nem csordul könny, nincsen sirám,

szemét felőrli zakatolva a garat.

Egy búzaszem életét a figyelem

nem kíséri már, mikor millió szám

naponta csúszik le a pokol torkán..

Mi neki fekete halál, s egy utolsó látkép,

másnak kenyér, élet.., lisztfehér felhőjáték…

 

garat, figyelem, kikopott, felhőjáték  -   "Kihívás.." fórumban megadott szavakkal

 

 

 

 

vajákoló mormoló

/ egy régi vajákos szertartás szövege - nem megbízható forrásból/ 

kever-kavar nadragulya

kizár bezár a skatulya

kitakar betakar

ördög tudja mit akar

kever kavar kifőz befőz

fedő alól kiszáll a gőz

akit akar betakar

tűnik múlik túl hamar 

álomhozó fű  önmagához hű

szépasszony füve

nincs meg nélküle

fekete szem kinyit bezár

elbűvölő álomba zár

bogyó bája bigyó búja 

kavar-kever nadragulya

Varjak és emberek

 

Megszállják feketén a zöld vetéseket,

félelmetesek, amint csapatban,

hangosan rikoltozva megjelennek,

pedig ők is csak élni akarnak:

enni, szaporodni, fiókát nevelni,

megóvni őket vihartól, széltől…

Ők is csak itt vannak, mint mi,

ugyanúgy az ég kegyelméből.

 

Seregestől mi is elleptük a földet,

fölzabálni semmit sem félünk,

és a föld tűri, nem ráz le minket.

pedig amit  lehet, mindent elveszünk.

Lerogyott hitünk a múltban térdel,

s jövőnkből sem hull fejünkre fényjel..

Talán a varjúkárogás is madár-imádság,

s csapatostul, hittel kántálják a varjak,

amikor minket itt csak túlélni akarnak.

 

 

( seregestől, vannak, lerogyott, imádság  - "Kihívás..." fórumban megadott szavak felhaználásával )

 

 

 

 

Úticél

 

Minek a lepkéknek csigalépcső,

mikor fölfelé folyton csak szállnak,

buborék kacagás kíséri őket,

pár könnyed, kipukkanó pillanat,

... és nem fáradnak el soha

az aprócska lepkelábak.

 

De néha lifttel utaznak és végső

soron ott a homorú tükör-nap 

a hegyormon, s fénye odavonzza

a repkedő, kíváncsi szárnyakat

a messze kéklő, égi lépcsősorra.

 

 

( csigalépcső, lepkék, kacagás, homorú-   "Kihívás.." fórum megadott szavaival)

 

üdvözlet

 

tegnapok homorú tükrén

átemel a lepkék tarka tánca

csipkefehértől a tengerzöldig

csigalépcső vezet a kinyíló nyárba

s míg lépkedek boldog tétován

észrevétlen belém röppen az ősz

szelíd  ó-arany szárnya

elsuhan velem oda ahol nincs más

csak az idő csigaházából kibújó

üdvözlet - kacér kis kacagás