Zenekari árok

 

Zenekari árok

 

Fut a darab újra, gördülékenyen, 

afféle kegyes jutalomjáték, 

 búcsúelőadás,  már minden a sínen…,

 

pár perc még hátra van, mielőtt véget ér

és a szokásos, vidám finálé után

virágcsokor száll, tombol a nézőtér.

 

A bonviván sok szerepet játszott már, 

de reszkető hangja nem a régi, 

szédülten áll az emlékek színpadán,

 

könnye csillan, míg harsog a playback

s a gépzene most nagy segítség, 

a közönség észre sem veszi az egészet,

 

csak ő látja remegve, amint üresen tátog, 

… élete legszebb virágait elnyelte rég 

az a mély, sötét zenekari árok.

 

 

/megadott címre írt…/