Gyermek vagyok...

Gyermek vagyok…

 

„Színes strandlabdát dobál a nyár”,

rajta egzotikus tájak, pálma-zöld liget,

égig érő fán pompás paradicsommadár.

 

Gyermek vagyok megint, naív, álmodó,

kinek újra színes, gömbölyű lett a világ,

labdával repül a képzelet, a fényhozó.

 

Kacagva száll az ősz felé és vissza,

míg összefutnak lábnyomok a parton,

napfürdőzik a madár azúrkék tolla és tiszta

 

égbolt tükröződik selyem vízfelszínen,

’amint fent úgy lent’, röpköd az idő velem

s egy „fénycsepp ül ringó ághegyen „ .

 

(Idézet az első és utolsó sorban: Havas Éva /dreaming58 / Fénycsepp ül c. verséből - fórum játék)