A szó: szerelem...

A szó: szerelem...

Szerelmeim, mint ezeréves falak.

Szerteszét apró papírok a padlón,

foszlányok... s amint egykori naplóm

betűin lépkedek, felszisszennek szavak.

 

Lassan kerülgetem, nincs bennem harag,

ha tavaszok zászlaja leng hanyatlón,

s a szándékosan nyitva hagyott ajtón

nem lépnek már be tétovázó nyarak.

 

A várfalon lyuk tátong, őrzi a múlt

sebét, bár ma szelíd a táj, nincs dráma,

nem sír a szél, még az égbolt sem borult.

 

A szó: szerelem, mást jelent már ma.

Talán azt, ami naplómból kiszorult,

színes tintával írom a szivárványra.

 

 

 

 / fórumban megadott sorvégi rímekkel /