A szerelem hieroglifái + B-ámulat

 

 

B-ámulat

 

Új tavasz zsong, fény bolyong,

selyem fűszoknyába felöltözik,

váratlan ezernyi levél érkezik,

nevetgélnek, egyik se szorong.

 

Tudtam, hogy szép titok lehet még

a május, időben megszüli a csodát,

de nem tudom tükör-e, vagy fénykép,

bámulom, mint megfejtett hieroglifát.

 

(  megadott szavak: fénykép, tükör, tudtam, idő, csoda, szül, zsong, bolyong, hieroglifák, felöltözik)

 

A szerelem hieroglifái

 

Tudtam, hogy eljön majd a perc,

mikor nem akarom már megfejteni

a csodát, mit rég gúlába rakott az idő,

s úgy védi meg, ahogy illesztett kő

ódon piramisok ősi, nagy titkait.

 

Nem tudja semmi lerombolni,

de minek is kéne most már kutatni,

festett köveken a málló üzeneteket,

mik megőrzik magukban a csendet

s nem kopnak, mint papírok színei,

 

hisz torzító tükör a látható fénykép,

csak régi, zsongó pillanat-lenyomat ,

már nem szüli meg újra a múltat,

talán nem is volt valóságos kép,

csak illúzió, vagy álom-kábulat…

 

Mégsem dőlt össze, még most is

egymáshoz simulva állnak a falak,

miért kéne új ruhába felöltöztetni

emlékeinket, míg itt bolyonganak

szemünkben a szerelem hieroglifái?