"A szavak arra valók..."

„ A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat.”

 Gabriel Malagrida (1689-1761) olasz származású jezsuita misszionárius.

/ forrás :idézetkereso.hu/

Talán igaza volt, a szavak arra IS valók, meg talán arra is, hogy felszínre hozzák, amit a gondolatainkból meg lehet osztani másokkal. Szóval, :) akkor minek is higgyünk? A szavaknak vagy az érzéseinknek? Szerintem minden író, költő, versfaragó, stb…arra törekszik, hogy ezt a kettőt valahogy szinkronba hozza…

(fénylő, igaz, botlik,csatorna, pelyhes, slampos, fordul, hiányol, vásott, part -  szavak felhasználásával írt variációk) 

 I.

Napi rituálék

Az ALKONY slamposan elvonul, 

sértődötten, vörös slafrokot húzva

egy csatornába botlik, sarkon fordul

hirtelen, ám helyébe máris a vásott fogú

EST tolakszik,

hiányolja megint a fénylő NAPot;

Igaz, legutóbb is valami

rondát mondott amikor találkoztak

félúton, hisz egymást el nem viselik,

ha egyik jön, a másik már megy is…

Harcuk mindennapos, de a nevető harmadik,

a pelyhes arcú HAJNAL jól szórakozik,

mert ő se nem világos, se nem sötét,

önbizalommal tekintget szerteszét,

a két rivális nem ellenfél neki,

s így a Reményt magának mindig megnyeri.

Titkait egyedül a Vén Folyó ismeri,

ám bölcsen hallgat a Víz és a Part,

mert bármit látott is, mindent magába' tart…

II. 

Változó kor 

Andalogtunk a parton, 

még fénylő, fitt volt a nyár 

és nekem úgy imponált 

az a kis pelyhes szakáll.

Most lomhán télbe forduló 

az ősz, csak foltos, slampos szoknya, 

csetlik-botlik kátyúkban a szó, 

már hozzá vagyok szokva.

Este, ha nem nézem, 

hiányol talán egy csatorna, 

elvásott álom-képeit elhiszem

naivan, mintha igaz volna.

III.

Nem szólhatok…

Nem szólhatok vissza, és le sem írhatom.

Minek, bár igaz volna minden szavam,

egy szennycsatorna épp a jövőről hablatyol,

de árva szó nincs arról, a jelen mit hiányol.

Botlik a nyelv, elvásott igék csikorognak,

slampos, nagy hazugságok pelyhes kis bűbájai

keresztbe fordult, totálkáros képet mutatnak

a hátam közepének, vagy tán a nagy halaknak...

Tuti valóság-show zajlik a fénylő sötétben,

mert a műmájer cirkusz nagyon kell a népnek,

az ’istenadta’ beetetett kis-halként tátog éppen

’arany mezők, ezüst folyók’ parttalan medrében…