Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tájsebek
Rozella• 2018. január 20. 18:22
Tájsebek
Hegyormon leng egy fekete zászló,
véresre szaggatja, cibálja jeges szél,
A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,
rémálmairól semmit nem mesél.
Komor kontyát lassan lebontja az est,
vállára engedi, mázsás teher.
Vidám zsivaj lármás visszhangját,
sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.
Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.
Elpattant szív-húrokon hangol az élet,
gyengéden öleli még magához vonva
a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.
Rozella2018. február 4. 16:52
@BakosErika: Köszönöm Erikám..! Bárcsak ne történt volna ...
BakosErika2018. január 22. 12:15
Átérezhető, jól megírt vers Rózám.
Szomorú hangulata van.
Ölellek.
Rozella2018. január 22. 10:12
@Törölt tag: köszönöm !
@skary: kezdem látni.. .s ha máshogy nem is, hát hallomásból tudom...
@Pflugerfefi: köszönöm Feri!
@Molnar-Jolan: ezt nem lehet más színekkel Jolim... :(
@R3ventlov: köszönöm!
@merleg66: Köszönöm !
merleg662018. január 21. 20:06
Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.
Elpattant szív-húrokon hangol az élet,
gyengéden öleli még magához vonva
a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.
...csak ezért? ...biztos nem... Gratulálok a versedhez.
R3ventlov2018. január 21. 11:45
Nagyon tetszik a vers!
Molnar-Jolan2018. január 21. 08:39
"Komor kontyát lassan lebontja az est,
vállára engedi, mázsás teher."
Sötét színekkel festett hangulatkép.
Pflugerfefi2018. január 21. 06:54
Olyan nagyon lírai !
Sokoldalú lelkiekkel rendelkezel!
Szép!
skary2018. január 21. 06:15
sémmisétérvisszasosé :) csak a mélabú :)
Törölt tag2018. január 20. 18:29
Törölt hozzászólás.