poste restante

Vélemény
Rozella•  2024. március 19. 08:32

Amorf

 

Amorf

 

Szétkent foltok papíron, falakon

sok-sok kontúros árnyék,

testet öltő, jósolt borzalom,

ám sose vetett még gátat költő

az áradatnak, és író se fog,

garantálhatom.

 

Nem is figyelek rájuk.

Szubjektív minden krónika*,

utókorok nem fejthetik föl az igazat

besüppedve a 'való' hiányaiba.

 

Minden kor annyit ér,

amennyit előzőkből tanul,

és amennyit hozzátesz maga.

Nem Morusnál, talán Platonnál

kezdődött az utópia.

Atlantisz mi magunk vagyunk,

s hiába lehetne itt már eutópia,**

 

csak egy amorf század árnyai vagyunk.

 

 

*A krónika szót - átvitt értelmeben, általánosságban  a költők és írók műveire értem.

 „A krónika görög eredetű szó (kronosz-idő - a latin chronica megfelelője. A középkor jellegzetes történeti műfaja. … A krónikákban az eseményeket időrendi sorrendben, rendszerezés, magyarázat, összefoglalás nélkül jegyezték föl. Készítőik, a krónikások többnyire egyházi emberek voltak… A középkor óta is használják a krónika szót a legkülönbözőbb szépirodalmi és tudományos művek címében.” / Wikipedia/

 

** eutópia: legáltalánosabb értelemben : a "jó hely”



Rozella•  2024. február 24. 16:02

Kis magyar mítoszok...


Kis magyar mítoszok…

 

Se nem hull a hó, se nem hózik,

de fújja dalát Micimackó,- hát ki más?

Egy hazaáruló épp mézesen ’árulózik’,

mert legjobb védekezés a támadás.

Profánul Szent Istvánra hivatkozik,

s közben országnak, nemzetnek vermet ás.

 

Tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik,

azt sem bánná már, ha roppanna a gerinc,

az éterben körötte sunyi lapítás hallik,

szégyen bennük sose volt, és ma sincs.

Fejekben köd, szívekben gyűlölet morajlik,

nem baj ha szaros, csak markában legyen a kilincs.

 

Hatalomvágytól megrészegült árulók

gyalázzák, hisz’ nekik nem szent ez a föld.

Kígyóbőrbe bújt, törtető, régi-új tahók

sziszegve marják azt, aki különb.

Hazug kis mítoszokon csámcsog a nép,

mégis folyton enni kér, „adjatok még”!

 

   

 

Rozella•  2023. április 5. 09:32

Szürreál

 

Szürreál

 

Mintha csak egy óriás aréna volna,

milliárdszorosa a Colosseumnak,

s a „fejlett nyugat” benne tombolna.

 

de ma már kreténségben versenyez

sok magából kifordult ’olimp-ikon’,

és szerez számtalan dobogós helyet.

 

Nyakában érem helyett selyem-kötél szorul,

tele a lelátó,”öld meg”-et üvölt a tömeg,

hangzavarból a halk, jó szó kiszorul.

 

Gyorsan telik a zseb, lassan sorvad az ész,

agytekervények közé pénzkígyó kúszik,

vérgőzös gorgószemek nézik, mi elenyész.

 

A kép, habár a múltból ismerős, mégis szürreál.

Néró csak bárgyú tanonc lehetne itt, lesve

ahogy az új dili-elit az életből halált kreál.

 


Rozella•  2022. június 29. 16:15

Siker

 

Siker


Az egyiknek siker, ha likvidál,

a másiknak az, mikor ellenáll,

közben sikert sikerre halmoz,

úgy tarol az értelmetlen halál.

 

Netán a delfin-halál is ’sikertartozék?’

Hogy szakadna le végre már az ég

arra, aki a temérdek szenvedést okozza!

Az siker volna, de ne holnap! Ma még!

 

 

 


Rozella•  2022. április 3. 19:26

A kő nem gördül le


A kő nem gördül le

 

Keselyű-felhők gyűlnek,

vérszagot bűzölög a föld,

a fák állva-halva szülnek

halott virágokat, és a zöld

kétes, valószerűtlen szín lett..

Bár tudod, hogy létezik még

a földeden,  hol alig leplezett,

irtó szándék hizlalódik rég,

amit etet egy őrült gépezet.

 

A kő nem gördül le ma sem,

marad úgy, és az, ami volt:

szilárd szív-alkotó-elem.

A többi tébolyult élő-holt

jelen, vagy titkos jövő-történelem.

Lapjait valaki feketével teleírta,

amik valaha fehérek voltak.     

A rászáradt vér lett a tinta,

s pecsétet nyomtak rá a holtak.

 

Madárszívekből a ’nyitnikék’

zsibongva szól még, de holnap

ki tudja, lesz-e kék ég,

vagy feketeszárnyú felhők zsarolnak,

„madarak jönnek, madarak jönnek

halálesőt permeteznek…”

„ Látjátok feleim..”  siralmak szállnak az egeknek,

és mégis... és mégse...

 „Sohase higgyetek a szemeteknek!”