poste restante

MEGINT

 

„A hangraforgó zeng a fű között”

mert a sátán MEGINT angyalnak öltözött.

Emlékezz rá, láttad már ezt a képet,

dúvad szarvaik ökleltek egy népet,

véres karmaik kéjesen görbültek,

de egészben is lenyelték volna,

ha belefér hatalmas pofájukba;

és most kénköves, habzó szájjal

a Szózatot s a Himnuszt megvetik.

Maradék testét is cafattá tépnék,

hiszen azt végképp nem érthetik,

’ miért nem döglött már meg’,

... „ahogy kérték”…

Barbár mód, foggal és körömmel

tobzódva élveznék jajkiáltásait,

felöklendezett kárörömmel,

vérszagra gyűlve már MEGINT

várják a végzetét, telekürtölik

degesz pénzzsebét a világnak:

hogy nekünk a ’csonka ostobáknak’

már MEGINT Mohács kell,

már MEGINT Trianon kell…

 

… hát mondjátok meg nekik:

egy nemzet feszül fönt a kereszten,

mely ezredévek óta megölhetetlen.

Nekik hamvaik sem lesznek már,

letörlődnek mind a föld színéről,

az aljasság nem marad büntetlen,

megfosztatnak az Ember névtől…

Sátáni vágyuk MEGINT nem győzhet Életen,

” mondjátok hát, hogy nem reménytelen”

 

 

idézőjeles keret: Radnóti Miklós: Majális c. versének kezdő és záró sora

 

 

 

Amorf

 

Szétkent foltok papíron, falakon

sok-sok kontúros árnyék,

testet öltő, jósolt borzalom,

ám sose vetett még gátat költő

az áradatnak, és író se fog,

garantálhatom.

 

Nem is figyelek rájuk.

Szubjektív minden krónika*,

utókor nem fejtheti föl az igazat

besüppedve a 'való' hiányaiba.

 

Minden kor annyit ér,

amennyit az előzőkből tanul,

és amennyit hozzátesz maga.

Nem Morusnál, talán Platonnál

kezdődött az utópia.

Atlantisz mi magunk vagyunk,

s hiába lehetne itt már eutópia,**

 

csak egy amorf század árnyai vagyunk.

 

 

*A krónika szót - átvitt értelmeben, általánosságban  a költők és írók műveire értem.

 „A krónika görög eredetű szó (kronosz-idő - a latin chronica megfelelője. A középkor jellegzetes történeti műfaja. … A krónikákban az eseményeket időrendi sorrendben, rendszerezés, magyarázat, összefoglalás nélkül jegyezték föl. Készítőik, a krónikások többnyire egyházi emberek voltak… A középkor óta is használják a krónika szót a legkülönbözőbb szépirodalmi és tudományos művek címében.” / Wikipedia/

 

** eutópia: legáltalánosabb értelemben : a "jó hely”

Kis magyar mítoszok…

 

Se nem hull a hó, se nem hózik,

de fújja dalát Micimackó,- hát ki más?

Egy hazaáruló épp mézesen ’árulózik’,

mert legjobb védekezés a támadás.

Profánul Szent Istvánra hivatkozik,

s közben országnak, nemzetnek vermet ás.

 

Tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik,

azt sem bánná már, ha roppanna a gerinc,

az éterben körötte sunyi lapítás hallik,

szégyen bennük sose volt, és ma sincs.

Fejekben köd, szívekben gyűlölet morajlik,

nem baj ha szaros, csak markában legyen a kilincs.

 

Hatalomvágytól megrészegült árulók

gyalázzák, hisz’ nekik nem szent ez a föld.

Kígyóbőrbe bújt, törtető, régi-új tahók

sziszegve marják azt, aki különb.

Hazug kis mítoszokon csámcsog a nép,

mégis folyton enni kér, „adjatok még”!

 

   

 

 

Szürreál

 

Mintha csak egy óriás aréna volna,

milliárdszorosa a Colosseumnak,

s a „fejlett nyugat” benne tombolna.

 

de ma már kreténségben versenyez

sok magából kifordult ’olimp-ikon’,

és szerez számtalan dobogós helyet.

 

Nyakában érem helyett selyem-kötél szorul,

tele a lelátó,”öld meg”-et üvölt a tömeg,

hangzavarból a halk, jó szó kiszorul.

 

Gyorsan telik a zseb, lassan sorvad az ész,

agytekervények közé pénzkígyó kúszik,

vérgőzös gorgószemek nézik, mi elenyész.

 

A kép, habár a múltból ismerős, mégis szürreál.

Néró csak bárgyú tanonc lehetne itt, lesve

ahogy az új dili-elit az életből halált kreál.

 

 

Siker

Az egyiknek siker, ha likvidál,

a másiknak az, mikor ellenáll,

közben sikert sikerre halmoz,

úgy tarol az értelmetlen halál.

 

Netán a delfin-halál is ’sikertartozék?’

Hogy szakadna le végre már az ég

arra, aki a temérdek szenvedést okozza!

Az siker volna, de ne holnap! Ma még!