poste restante

Haza
Rozella•  2017. október 6. 12:53

Sándor, mondd...



Sándor, mondd…

 

„Szabadság, szerelem!

E kettő kell nekem.”

- szólt Petőfi szívdobbantó sorokban

(s ma azt sem tudni, pora hol van…),

’csupán’ e kettő együtt nem adatott meg neki,

amint a honvédeknek, bátor katonáknak,

értük aggódó, elhagyott asszonyoknak,

a meg nem fogant magzatoknak sem;

 "Szabadság, szerelem..." vajon a

kivégzésre várva akkor, nekik mit jelentett,

 hogy elvérzett egy egész nemzet; 

… és később sem adatott meg

két borzalmas háború áldozatainak;

… és nem adatott meg

56’ világgal szembeszálló harcosainak,

sem a megtorlást túlélő utódoknak;

… és nem adatott meg a földön

sok-sok millió most is szenvedőnek,

árvának, éhezőnek, menekülőnek…

... nem adatott meg még ma sem!

„Szabadság, szerelem…”

Sándor, mondd, ez micsoda kívánság?!

…és hogy is lehetne pont ma… pont nekem?

 



 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom