poste restante

Egyéb
Rozella•  2018. november 1. 10:43

A hinta


A hinta

 

Alig pár percen múlt, de nagy szerencséje volt.

Gyorsan jött, és szirénázva vitte el a mentő.

Azonnal megműtötték.

Később kapott új szívet, lecserélték a vérét,

majd sokáig altatták, lélegeztették..

Mindenki mindent megtett érte,

amit csak lehetett. Hosszan,

keményen küzdöttek az életéért.

Nagyon, nagyon nehéz nap volt,

és még nehezebb éjszaka.

 

Úgy érezte, aznap meg fog halni.

Lázálmai voltak, félrebeszélt.

Álmában egy zöldre festett hintában ült,

ahogy annyiszor rég, kislánykorában.

A hinta szállt vele le és föl, le és föl,

ide-oda lengett, egyre mélyebbről

egyre magasabbra lendült,

hatalmas íveket írt le a levegőben.

Olyan érzése volt, mintha

egy fordított szivárványon repülne,

aminek a végei belevesztek az ég kékjébe.

Eleinte élvezte, de valami hirtelen

megváltozott, szédülni kezdett,

a szivárvány színei lassan elmosódtak,

mind eltűntek, már csak szürkeség volt.

 

Félt. A hinta egyre gyorsult, majdnem átfordult,

de többé nem tudta megfékezni,

tehetetlen volt, nem tudott belőle kiszállni.

Rajta már nem múlt semmi.

Akkor végre előbuggyantak a szeméből

a fájdalom soha el nem sírt könnyei,

áradatként ömlöttek, átáztatták a ruháját,

a haját, az ágyát, a véres kötéseit. 

Hajnalig hullottak, megállás nélkül

küzdöttek a néma könnyek

a haláláért, … de hiába.

 

Egyszer csak kisimultak a vonásai,

teljesen megnyugodott és elaludt.

Reggel a Nap, mielőtt útjára indult

benézett hozzá, hogy felszárítsa

utolsó könnyeit, és akkor megtörtént.

A hinta földet ért magától.

Hangosan, erőteljesen felsírt,

megszületett az Életre.



 

Rozella•  2018. május 20. 15:13

Nem tudom ...





Nem tudom, ki hogy van vele...  Vagyunk itt jó páran, akik nem ma kezdtük az írogatást... Ha személyesen nem is, de évek óta ismerjük egymást a versekből, az írásokból...  Valamiképp hatunk egymásra, megosztunk élményeket, gondolatokat, örömet és bánatot, történeteket, érzéseket, félelmeket, hangulatokat...  A képzelettel átszőtt valóság így virtuálisan is rég összeköt már sokunkat.


Talán ezért van, hogy nekem sokan hiányoznak innen, akkor is, ha van, akiről tudni lehet, hogy szándékosan nincs jelen már...  de sokan egyszerűen "eltűntek", vagy nagyon ritkán írnak, jeleznek...  Írhatnék neveket is, de nem teszem, mert senkit sem szeretnék megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Persze szíve joga bárkinek hogy ír -e blogba, vagy nem ír... csak szeretném ha tudnák, hogy hiányoznak...


Kívánok nekik is szép ünnepet, reményt, támaszt és vigaszt, esetleg múzsáik látogatását is, ha épp arra volna szükségük!








  

Rozella•  2018. február 26. 16:52

"Holott a semmi van jelen..."


Változatok  „halál-közel”- re

 

Talán így…

 

„Holott a semmi van jelen”

egy könnyedén lejátszott élet,

szoruló hurok, kimondatlan ítélet.

Az idő visszaszámol, és milyen kegyes,

megmenti a lassan vegetáló haláltól,

kihűlni lázban mégis csak könnyebb,

de átkozottul fáj.., keserű könnyek

hullnak a holdvilágra…így nem mehet el…

Valamit tenni kell, talán még utoljára

szembenéz egy képpel… remegő kézzel

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .

 

 

Álmatlanul

 

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva is fénytelen mondat, 

csak pár gondolat, ami megszökött, 

s addig a szerelemre is gondolhat...

Szürke köd nyeli el, megidézni képtelen, 

mert két heveny hallgatás között 

akut hiány terül a mellkasára,

valami feldereng egy csillagfény mögött,

olyan valóságos és érthetetlen,

de beletörődött már, hogy elérhetetlen…,

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " 

 


Vezeklés

 

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva sok fénytelen mondat, 

menekülés, zaj, megsebzett holnap,

ködvariációk egy körbezárt témára,

szédelgő értelem, ami megszökött, 

szigorúan őrzött agyrácsok mögül,

de az átjárható határtalannak örül.

Előtte lebegő kép, elérni képtelen, 

mert két, heveny hallgatás között 

a múlt szorító fóliája feszül a mellkasára,

enyhítésért gyorsan beleslukkol a mába, 

szétárad ereiben a szeretet, ’igen, az milyen jó lehet…’

de megszokott sajgás a magány torokkaparása,

 a végzetes lázat ma még megelőzve,

a vezeklést elhalasztja bizonytalan időre, 

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .


(az első és utolsó sorok: Pilinszky János : Kárhozat c. verséből idézve)

 

 

 

Rozella•  2018. február 25. 14:03

látomás


látomás

 

talán csak lottóznom kéne

hogy mellém szegődjön

már egyszer a szerencse

néha tudom előre ami jön

nemcsak utánam a vízözön

mikor elsodornak a habok

pedig isten küldött csónakot

de nem kapaszkodtam bele

a víz mégis partra dobott

épp ott ahol épül egy kemence

már látom azt a pillanatot

és megérzem azt az illatot

amikor kalács is sül benne

 

 

 

Rozella•  2017. december 13. 10:07

szemét


szemét

 

mindig szerda reggel jön

a kukásautó

és elviszi a szemetet

de jó

 

a szelektív műanyagot

sok pillepalackot

csak havonta egyszer

de azt kényelmesen háztól

persze nem lehet benne

vegyszer viszont

hagynak cserezsákot

na látod

 

meg van ez jól szervezve

ahol kulturnépek laknak

a faluban

kihelyezett állandó

konténerek is vannak

külön az üveg műanyag papír

és aki nem tapír az odahordja

nem gyűlik ömlesztve otthon

nincs rá gondja

 

minden meg van oldva

csak a lelki szemetes

nem ürül még karácsonyra se

milyen érdekes

nincs megszervezve

az elszállítás

se zsákos se konténeres

 

de hát minden nem lehet

tökéletes

viszont mindent le lehet írni

helyes

 

nézem a szemét... ahogy világít

milyen gyönyörű 

milyen ...

mindegy nem számít

mindent mégsem lehet leírni

ami végzetes


...vagy szemét



 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom