poste restante
Egyébve(t)het egy keresztet
ve(t)het egy keresztet
ide vagyunk hát bezárva
ebbe a nagy-világi bazárba
hol a majmok még szabadon
ugrálhatnak fáról-fára
már amelyik nincs bezárva
velünk együtt indul a verseny
átfér-e a rácson a szellem
és ha majd ott lesz
vajon mit tesz
random és momentán
visszaköltözik-e a palackba
vagy palackpostán
magát feladja… de tényleg
mi lesz ha végleg
ide leszünk bezárva
akkor majd minden majom
mászhat fel a ’hiszemfára’
aki azt hiszi ’nekem úgyse
lehet semmi bajom’
és ebben a tudatban
mász’ vissza a fára
de előtte ve(t)het
egy keresztet magára
A nyár búcsúja
A nyár búcsúja
A Nyár búcsúja most vidám,
száját tüzes csókra nyújtja,
kedvese az Ősz bonviván,
szívében szerelmes múltja.
Így szeretnék adni én is,
legyen csak pillangó-hatás,
a vágy, az éj, s a hajnal is
egyetlen pillanat-varázs.
Aztán jöjjön az őszi eső,
hűs cseppje arcunkra hull,
kezed megérint és jóleső,
ahogy két karod rám simul.
Így akarlak én is ölelni,
forrón, miként a nyári nap,
egyetlen sugárrá lényegülni,
ami szívedben ottmarad.
Szűrd ki az álmot a fényből,
ne töprengj most a holnapon,
csak nyárízű eső-könnyeim
hagyd csorogni az arcodon.
Szerelem vagyon
Szerelem vagyon
Hivalkodó ékszert nem viselnek.
Borostyánba mentett évek titkát,
életük szerelem-lábnyomát
kérgük alatt rejtik a fák.
Gyűrűikben megőrzik amit lehet:
gyökeret, fészket, ágat, koronát,
de ha kirabolják őket, tehetetlenek.
Mégis mindennap egyre többek,
nőnek, maradnak, amíg lehet,
hű társaiként a csalfa időnek.
Átlépve a táruló kapukon
immár minden új tavaszon
velük együtt gazdagodom,
hogy aztán eltékozolhassam
s amit kaptam, visszaadjam…
„Nézz, Drágám kincseimre
Lázáros, szomorú nincseimre.”
Vidd ami kell - szívből adom,
nincs már szükségem semmire,
rabolj, hisz szívből rabolhatsz,
és ne legyen benned irgalom,
naponta koldussá foszthatsz,
csak egyre nő e szerelem vagyon.
/az idézet Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre c. verséből való /
más fény
más fény
hangárba tévedt egy apró kék madár
a szabadság zöld kapuja mögötte bezárult
éles szemére hideg téli homály hullt
fényévekre szökött kint a napsugár
de új év jött és lám a szezám tárult
fellélegzett s zengett a hálaének mikor
szárnyára vette egy óriás gépmadár
emelkedett föl föl.. és tágult a fényhatár
... riadt szemére a sötét hold visszabámult
s tudta nem száll soha más fényre már ...
fényfolt
fényfolt
hétköznapok bőrén hiány-pigmentek
sötét diagnózis éj-mélyre rejtett
fényfoltban felizzó ördögkatlan
villanó szempárduc öl láthatatlan