poste restante

Egyéb
Rozella•  2020. február 14. 10:37

Szerelem vagyon



Szerelem vagyon

 

Hivalkodó ékszert nem viselnek.

Borostyánba mentett évek titkát,

életük szerelem-lábnyomát

kérgük alatt rejtik a fák.

 Gyűrűikben megőrzik amit lehet:

gyökeret, fészket, ágat, koronát,

de ha kirabolják őket, tehetetlenek.

Mégis mindennap egyre többek,

nőnek, maradnak, amíg lehet,

hű társaiként a csalfa időnek.

 

Átlépve a táruló kapukon

immár minden új tavaszon

velük együtt gazdagodom,

hogy aztán eltékozolhassam

s amit kaptam, visszaadjam…

„Nézz, Drágám kincseimre

Lázáros, szomorú nincseimre.”

Vidd ami kell - szívből adom,

nincs már szükségem semmire,

rabolj, hisz szívből rabolhatsz,

és ne legyen benned irgalom,

naponta koldussá foszthatsz,

csak egyre nő e szerelem vagyon.

 

 

 

/az idézet Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre c. verséből való /

 

Rozella•  2020. január 10. 17:35

más fény


más fény

 

hangárba tévedt egy apró kék madár

a szabadság zöld kapuja mögötte bezárult

éles szemére hideg téli homály hullt

fényévekre szökött kint a napsugár

de új év jött és lám a szezám tárult

fellélegzett s zengett a hálaének mikor

szárnyára vette egy óriás gépmadár

emelkedett föl föl.. és tágult a fényhatár

... riadt szemére a sötét hold visszabámult

s tudta nem száll soha más fényre már ...




 

Rozella•  2019. december 7. 19:26

fényfolt



fényfolt

 

hétköznapok bőrén hiány-pigmentek

sötét diagnózis  éj-mélyre rejtett

fényfoltban felizzó ördögkatlan

villanó szempárduc öl láthatatlan



Rozella•  2019. október 18. 10:17

légbuborék

 

 

légbuborék

 

egy szentimentális légbuborékban

csak egyszemélyes adag az oxigén

egyszer majd az is elfogy de mi lesz

ha kipattanunk belőle… te meg én



Rozella•  2019. május 31. 21:59

Hova? Tova...



Hova? Tova…

 

Harminckét éves..?? Biztos voltam én..,

de miről beszél e költemény?

Elmúlt

a Múlt.

 

Ajándék két szép gyermekem,

s ha elnézem, diaképeken

álmom

látom.

 

Tanultam ezt-azt, hosszú éjeken,

túlléptem egy-két végzeten,

talány

e lány,

 

mondhatta volna sok tahó,

aki csak rám fütyült: Hahó

Rozi!

  Mozi..?

 

De nem lógtam velük filmeken,

az élet volt tanító mesterem,

s nem is

hamis.

  

A szerelem útközben megtalált,

vagy előttem, vagy utánam járt,

s mégis,

én is...

 

Én nem tudtam, hol volt Hunnia,

és azt se, hogy el kellett múlnia..,

de kár!

Ma már

 

élek egy egész más szegleten,

és néha magam is meglepem,

mivel

s kivel

  

az titok, de annyit mondhatok,

amit egy mese mondhat-ott,

az ám,

lazán

 

veszem már én is az életet,

míg a május mellettem lépeget…

Hova?

Tova…

 

 

 

/ 05.15./

 




 / Annyian megírták már, egyszer meg kellett nekem is...:)  Remélem rám se haragszik ott odafent, vagy bárhol, ahol van...:) /



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom