poste restante

Rozella•  2019. szeptember 6. 10:34

"petruchio" ... :(

 

„petruchio”

 

Sokan így, ezen a néven ismertük meg.., pedig volt neve is: Tiszai P Imre 

Igyekezett máshol is NEVET szerezni, „megfelelni” … de mindez már múltidő… /nekünk/


Remélem, megnyugvást, békét talál a lelke, Isten veled Imre!

 

 

Tiszai P Imre


Ilyen vagyok(2)


Tűzben lángolok - jéggé fagyok,
égbe szállok - aztán zuhanok,

Vagyok vad orkán hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár mi a mélybe zár,

Születésed - s leszek a végzeted,
s te leszel az aki engem eltemet.

Ilyen vagyok.

 

*** 

 

Egyetlen véleményt kapott ehhez a vershez /egy másik oldalon/ pár nappal ezelőtt:

  „ Nem elég erős. Szerintem. Ez nálam most inkább múlik.”

Imre válasza:

 „Semmi baj....múlik mint az életem...talán én is szebb búcsúverset akarok a végén....”

 

Rozella•  2019. augusztus 31. 08:29

Fogadalom a barátság jegyében


Fogadalom a barátság jegyében

 

"Én a környezet barátja akartam lenni,

ám ő nem akart barátkozni velem,

- jó oka volt rá, kár lenne tagadni -,

de bosszúból azért is tönkreteszem!"




Rozella•  2019. augusztus 7. 14:11

a harang lelke


a harang lelke

 

a harang lelke bárhol is él

nem felejti hová tartozik

délidőre pontosan hazaér

megpengeti a nyár ősz-hangjait

mielőtt tornyába pihenni tér

de estefelé már újra zeng

szétterjed messze a hangja

minden irányba és ott fent

szavát a mindenség is hallja

éjjel csillagmezőkön barangol

körbejárja lassan a végtelent

eljut ahol még senki sem volt

hol több a fény és más a rend

délidőre mégis visszajön a földre

mert a harangnak nemcsak lelke

küldetése is van otthagyja érte

a végtelent hogy itt e földön

egybezengjen múltat jövőt jelent

 

 


Rozella•  2019. augusztus 4. 11:11

nem éri meg


nem éri meg

 

visszaköszön én pedig előre

a messzeségbe nézek

egyenesen bele a szemébe

mosolyog rám remélem

sosem lesz amnéziám

mind az ezeregy éjszakán

lesz mit mesélnem

„nem éri meg”- elfelejtem

időkapszulába rejtem

hogy emlékezzek rá

ki vagyok és ki ő nekem

mert nem éri meg

hogy elfelejtsem

 




Rozella•  2019. augusztus 1. 08:27

valami baj


valami baj

 

Tudom én, velem mindig csak a baj volt…

Intuíciók sorát magamban lefuttattam,

mint valami hibásan kódolt programot,

hol az eszem, hol a szívem szortírozott,

aztán egy gép (amiről azt hittem okos)

kidobta amit rég tudtam, és otthagyott

egy rakás problémával, boldoguljak

most már egyedül ahogy tudok,

(és hagyott egy szmájlit is a piszok…)

A megoldást hamar megtaláltam,

de hiába, mert a gép nem hitte,

újra és újra leellenőrizte, el kellett

pazarolnia még hosszú éveket,

hogy megértse ő is,... 

velem valami nagy baj lehet

 

/07.05/



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom