poste restante

Gondolatok
Rozella•  2019. február 5. 11:37

Leg-ek II.


Leg-ek  II.

 

A legmagasabb a békas.gg

annak, aki lentről nézi.

Mellesleg legjobb műfaj a geg,

röhöghet rajta egy hadsereg,

a többi meg...  mit számít,

úgysem érti meg.

 

Túl sok lett a legfőbb emlős,

terhére van a vajúdó földnek,

haldokló Bolygó Anyánk

hömpölyget tengernyi könnyet,

mégis szünet nélkül szüli

a vérszívó, evolúciós szörnyet.

 

A legkártékonyabb lény,  

ha gazdag, ha szegény, mindegy.

Végül mindenkit megölnek

a fenntartható hazugságok,

elmúlnak mind  a „leg”- világok,

a jelenek, s a jövendöltek…  

 

A jó kevés. Csak szóból van felesleg,

odavetve, nyersen feltálalják Neked,

de ha mérgezett, vigyázz! Ne edd meg!

Sok a ’nagylelkű’, ki ingyen osztja,

hisz engedi a méltóságos posztja,

amíg legalább neki, más a kosztja.

 

Kinek-kinek legnehezebb a saját keresztje,

ez az, amit nem vihetnek a költők.

Mert legfájóbb, legigazabb az a vers,

ami soha, soha nem születik meg,

így aztán nem is támadja,

sem hitetlen, sem hívő,

és nem is védi senki, de legalább


Isten óvjon minden szenvedő,

hallgatag  költőt, kinek szavát

a világ sosem hallja meg.



 

Rozella•  2019. január 27. 20:25

Leg-ek I.


Leg-ek  I.

 

Így kell. Kevesebbel minek  beérni.

Így kell lenni Leg.

Istenesen, bús magyarul,

istentelenül és cudarul,

versekbe morzsolódni,

 

mint a legteljesebb kiőrlésű,

és legledaráltabb prézli.

Szavak igaz morzsáit

mindennapi kenyérbe sütni

legyen erő, élettel, gonddal,

halállal dacolni,

 

hogy részegült jelenből kijózanodva

kihajtson a jövő legféltettebb bokra,

legyen ” Ember az embertelenségben”,

 ahogy egy költő kívánta, hitte régen,

 

mert most mit ér, már hiába néz ránk

lázadó, bús arcmása vissza a pénzen,

a pénz illékony, mint a szó e korban,

de Költő nem terem minden bokorban.

 

 

 

 (Ady Endre emlékezetére és tiszteletére)

 

 

Rozella•  2019. január 5. 20:07

Vésetek



Vésetek

 

Gyenge kis karmok havat kaparnak,

de hamar oroszlánkörmökké kell nőni,

ha tényleg saját territóriumot akarnak,

hisz minden falatért meg kell küzdeni.

 

Ezerévek alatt a túlélés kőkemény parancsa

tanított kíméletlen harcot,  s a tapasztalat

(mint valami erős, génekbe örökített karma )

igazolta, hogy mindig volt, van, aki áldozat… 

 

A vadon törvénye nem változott semmit.

Sem odázni, sem kőbe vésni nem lehet az időt,

most kell cselekedni: élni, vagy pusztulni,

a jelen fogy, s a maradék jövő - ’csak’ ennyi..

 

18 év szalagja lobog az új század zászlaján,

kozmikus léptékben ez a majdnem semmi,

de pár ezer éves rajzok a sziklák falán

lefestették milyen a  „lenni, vagy nem lenni..” ?

 

Harmadik ezredév, Krisztus után, századelő..,

Nézd, tízezer éve is sziklavéseteket kapartak

azok a körmök, amik élni akartak,- s ez érthető,

de hol van bevésve az elv: ’élni és élni hagyni’?

 

… Ha már csak egy törvény maradt: vagy Én, vagy Ő…












https://24.hu/tudomany/2018/11/30/tobb-ezer-sziklarajz-hozta-lazba-a-vilagot/




Rozella•  2018. december 25. 09:20

Jónak lenni...


Jónak lenni...

 

 

Fénylenek a fákon apró angyalok,

elhozzák őket a karácsonyok.

 

  Vigyázók, szelídek és mindig jók,

békét ringatnak kis lélekhajók.., 

 

ha tudnám, hogy hozhat jó szelet,

én megígérném, hogy jó leszek,

 

... de mit jelent most jónak lenni?

Nem mondja meg nekem senki.

 

Nem tüntethetem el a bánatod,

szívedbe reményt nem lophatok,

 

varázspálcát sem kapni boltban,

s a boldogság..,  ki tudja hol van?

 

Ha úgy érzed, éppen Ő nem szeret,

én nem ígérhetem, amit nem lehet;

 

s ha túl nagy lett a teher a válladon,

nem hazudhatom, hogy könnyű nagyon;

 

vagy ha pohár keserű cseppjeit nyeled,

nem mondhatom, hogy „lesz édesebb”,

 

mert a szó mindig is becsület dolga:

enyém, tied.., s nem csak költőké volna...

 

Rég tudom, nem könnyű jónak lenni,

gondolni könnyebb, nehezebb tenni...

 

Csak remélem, hogy azzal is jót teszek,

amikor csendben olvasom a versedet,

 

belépek egy titokzatos másik világba,

aminek ajtaja sosincs kulcsra zárva,

 

tudod, ezért 'kopogtatás nélkül' megyek,

és néha sikerül, hogy mégis jó legyek,

 

az életemből én is adhatok pár percet,

mellé mosolyt, könnyet, csendet... csak Neked.

 


 ****************************************************************

 

 

Kedves alkotó Társaim, Olvasóim, Barátaim!

 

Szeretettel köszönöm egész éves, kedves figyelmeteket,

 és kívánok békés, örömteli karácsonyi ünnepeket minden kedves író és olvasó társamnak!

 

 

 

 

Rozella•  2018. december 10. 10:33

éppen hogy


éppen hogy

 

szemed egy éppen hogy résen

tekintget ki a világra

énedbe ördöglakattal bezárva

vagy talán mégsem

te nézel át rajta

csak éppen

önmagára pillog a rés

isten szemében

 





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom