poste restante

Gondolatok
Rozella•  2018. szeptember 17. 08:37

kép-telenség

 

"Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én."


 /Szabó Lőrinc/ 

 

*********************


 

kép-telenség

 

van ami múlik

van ami nem

rajtunk

születünk  halunk

talán ki

nem halunk

van halunk madarunk

egünk

voltunk vagyunk

csillagok

leszünk

jövünk megyünk

de mondd

mit hagyunk nekik

ha mi

már nem leszünk




Rozella•  2018. szeptember 7. 08:07

Zárványban

 

Zárványban

 

Itt ülök a semmi partján,

lógatom lábam a légbe.

Köröttem béke, nyakamban talizmán.

Senki sem hiányzik végre.

 

Távolok párhuzamosai futnak,

maguk sem tudják minek?

Ha csak a végtelenben találkoznak

a közéjük temetett szívek.

 

A semmiben nincsen szivárvány,

és már semmi sem ölel körbe.

A szeretet Istenbe zárt zárvány

(minden más örök zárójelbe).

 



Rozella•  2018. augusztus 31. 14:30

Hosszú sorok fohásza



Hosszú sorok fohásza

 

Előttem is, mögöttem is hosszú, kígyózó sorok,

egy kevés kóstolóért állunk sebzetten, kitartó türelemmel.

A sorok közt néha cikázva feltűnnek furcsa fények,

nagyon távolról jönnek szembe úgy, mintha máris mennének

 a messzebbnél is messzebbre valahova.., nekik cél sem kell,

fénysebességgel tartanak oda, hol a tál tele „jókedvvel, bőséggel”…

 

„Isten áldd meg” a sorokat és minden sorban állót! Magára ne hagyd,

legalább kis kóstolót adj, mert nézd, fogytán a szeretet, az erő,

s szenved a lélek is… látod miként apad napról napra a sor, és aki kidől,

nem akad, ki a helyébe lép… Nézz kegyelemmel fiaidra, lányaidra,

Te egyedül megteheted: teremts az Embernek jövőt, akár a semmiből,

mutasd meg e föld szépségét, mintha bűn sosem csúfította volna,   

tedd, hogy „balsors akit régen tép” kerülhessen egy más sorba...

 

 

/idézetben: Kölcsey: Himnusz - részletek/




 

Rozella•  2018. augusztus 29. 09:20

én nem tudom


én nem tudom

 

én nem tudom hogy lehet az

hogy ki meghalt rég mégis él

bennem dobog zenél lüktet

ereimben az ő ereikből is a vér

szívükből a szeretet szöktet

nyárból őszbe s ha elér a tél

tavaszuk adja a legtöbbet

sosem halálról csak életről mesél  




Rozella•  2018. augusztus 20. 11:14

Érintkezési pontok


Érintkezési pontok

 

Mint az 1000 + X éjszaka meséi:

szülő, társ, gyermek, igaz barát…

s mind, ki bennem az én életem éli,

belélegzi velem a csillagok porát.

Sugárzó szerelemben ragyog,  

24 karátos színarany a Nap,

s az éjszakák megszámolatlan

csillag-ezüstért vettek maguknak

egyetlen Holdat, azt is kéz alatt...

 

Föld és Ég összehajol bennünk,

mint az egymást érintő körök,

’porból lettünk, s porrá leszünk..’ ,

közben csak a hiányérzet örök…

Honnan a por? Nem tudni. Senki.

a teremtést nem kapta lencsevégre.

 „Lenni, vagy nem lenni ", de mivégre?

Mindennapos lett a szóhasználat,

- a forrást az ember gyorsan felejti -,

életet haláltól csak pillanat választ.

 

Én nem tudom, hogy kéne itt jónak lenni,

ha a kérdés… ha nincs… ha van… ha a válasz…

ha mindig csak az 'én' + az 'én' + az 'én…'

ám a látszat bármi lehet, még varázslat is,

avagy minden empirikus, valódi káprázat,

... de a veszteségek mégis valósan fájnak.

 

Azt sem tudom, kié lett végül is az Éden,

ki lesz ma űzött vad, és ki vadászhat…

Talán jobb nem tudni... Én is csak érzem,

ahogy Isten megtart védő tenyerében,

és úgy hiszem, talán szerethet mégis,

mert megérint néha… + én is…










Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom