poste restante

Gondolatok
Rozella•  2019. augusztus 7. 14:11

a harang lelke


a harang lelke

 

a harang lelke bárhol is él

nem felejti hová tartozik

délidőre pontosan hazaér

megpengeti a nyár ősz-hangjait

mielőtt tornyába pihenni tér

de estefelé már újra zeng

szétterjed messze a hangja

minden irányba és ott fent

szavát a mindenség is hallja

éjjel csillagmezőkön barangol

körbejárja lassan a végtelent

eljut ahol még senki sem volt

hol több a fény és más a rend

délidőre mégis visszajön a földre

mert a harangnak nemcsak lelke

küldetése is van otthagyja érte

a végtelent hogy itt e földön

egybezengjen múltat jövőt jelent

 

 


Rozella•  2019. július 29. 21:05

Az eszmei mondanivaló


Az eszmei mondanivaló

 

„Mindenki egyért, egy mindenkiért”,

Az eszme tökély, - mint illúzió.

Sosem valósul meg, de hinni jó:

Mindenki Egy… s ki érti, jó.

 

De Egy, nem mindenki..!

 

Gondolkodj el ezen, az istenért!

Láthatod, én is ezt teszem.

És ne hidd, hogy én nem,

mert téged csak az Isten ért…

 

/07.27./

 

 

 

Rozella•  2019. június 15. 13:08

A megmaradás törvénye


A megmaradás törvénye


/ tanmese, - biológia, anatómia, fizika, kémia...stb. óra helyett.../ 


Különös púpot hord a hátán,

neki mégsem teher az élet,

nem is rója fel senkinek,

s nem csodálkozik a málhán. 

Elvisel forróságot, éhséget,

port, szomjat,.. nem is lázad,

amiért mások helyett cipel

terhet, sorsa örök szolgálat.

 

Jámbor állat, ősidők óta

tudja, miképpen éljen túl,

és épp ebben segíti a púpja.

Átszelheti a sivatagot élve,

megpihenhet egy oázisba érve,

s ha majd végleg véget ér az útja,

nem a púpja marad meg,

hanem az egyénisége.

 




Rozella•  2019. június 8. 12:11

Matildka néni

 

Matildka néni


Az öregség csak állapot, sosem érdem, 

s az évek olykor fénytelenül múlnak. 

Egy ideje talán már őt is megértem, 

nem találja már fényeit a múltnak...

  

Azt mondja nem is élt, és mindjárt vége.

Se gyerek, se társ, se isten, se barát…

Nem maradt mása, csak a keserűsége,

de még ő sem oldozhatja fel önmagát.

 

Templomba nem járt, nem hiányzott a mise,

most néha már elmenne kicsit sírdogálni,

csak azt nem érti, s ne magyarázza senki se:

miért kell előle ma a templomot lezárni?!


Szívében nincs már öröm, üresek a napok,

mások története neki csak nyűg és teher.

Meghallgatom, de erre mit is mondhatok..?

Az élet tanított, hogy hallgatni tudni kell…


 

 

 

 

Rozella•  2019. június 7. 09:24

az őrült folyó


az őrült folyó

 

talán megőrült

a zavaros szemű folyó

csak bámul föl az égre

a múltba visszafolyni volna jó

súlyos terhet rejt a mélye

de nincs nem lehet arra szó

mit érez egy anya méhe

ha élő magzatait elvetélte

mellére lidérces köd ült

lelkét borzadály borítja

 

talán megőrült

hirtelen irányt váltva

elszántan felfelé folyik

bele az irdatlan kékbe

onnan zuhan vissza

saját sötét medrébe

az iszapban életet kutat

tegnap még fénypettyek

táncát a csillagokig navigálta

de ma nincs ott más tudat

csak a halál árnyéka alatt

szívek csend-omladéka

 

az ég némán néz vissza

a háborodott folyóra

mit is felelhetne

kimondatlan kérdésre szóra

ami már sosem hangzik el

a nap épp megy valahova

nem ér rá társalogni

de ha volna is válasza

feledni  semmi nem segít

csak az őrült víz hömpölygeti

a fényes nyár fekete könnyeit

 




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom