poste restante

Történelem
Rozella•  2017. október 22. 20:38

1956

 

 

1956

 

Fényes, reményteljes ősz volt,

ezernyi színe ma is fájó nyomot hagy,

az utcákra még nem mert nyomulni,

csak kapualjakba húzódott be a fagy,

az éj kabátja alá rejtve fegyverét.

 

Remény csillant az ablak-szemeken,

mikor hajnali fények ébredő neszét

hirtelen a semmiből feltűnő idegen,

otromba tankok dübörgése verte szét…

Sötét vért köpött a haldokló égbolt,

 

saját arcára égette fájdalmát a nap

és remegő, utolsó sugaraival

a sápadt felhőkre felírta: „Szép volt…”

Aztán csak hűs dér borult a fákra,

alattuk bátor szívek örökké tartó álma

  

akkor olyan hihető volt, igazi csoda,

de lesújtott rá a páncélozott ököl,

a sors olykor mostoha, de a szabadság

vágya még mindig arcunkon tündököl,

- nem halhat meg már soha!



 

9 hozzászólás