poste restante
GyászIsten veled Kedves Rózsa... :(
/2024 március 21.-én,pár nappal 59. születésnapja előtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Földesi Jánosné, Rózsa, népzenész, együttes vezető és tanár. A naptára tele volt teendőkkel, fontos találkozókkal, időpontokkal egész hónapra, és tovább.../
Isten Veled Kedves Rózsa... :(
Akik közelebbről ismertünk és szerettünk, még mindig nem hisszük el..., mert az nem lehet, hogy végleg elmentél... A magyar népzene volt az életed, és ezt a valós szeretettel átitatott életet Te sokakkal megosztottad. Ez volt az igazi önzetlenség, ezt nem lehet tanítani, mert ez a szívben lakozik. A muzsikálás örömét, mesterségét, szeretetét adtad át a fiataloknak akiket tanítottál, a közönségnek, akik szerették és szeretik a Boglya Népzenei Együttest, amelyik a vezetésed alatt vált a hazai és határon túli népzene elismert, és népszerű tolmácsolójává.
Voltál és vagy...
Hangod, mint a forrás, tiszta,
Szíved kitáruló rózsa,
A zene, a zene hoz Téged vissza,
Örök égiből, az igazi hazádba...
https://www.youtube.com/watch?v=J8PswbX3pLE https://www.youtube.com/watch?v=zXfC-6fZpBg
"petruchio" ... :(
„petruchio”
Sokan így, ezen a néven ismertük meg.., pedig volt neve is: Tiszai P Imre
Igyekezett máshol is NEVET szerezni, „megfelelni” … de mindez már múltidő… /nekünk/
Remélem, megnyugvást, békét talál a lelke, Isten veled Imre!
Ilyen vagyok(2)
Tűzben lángolok - jéggé fagyok,
égbe szállok - aztán zuhanok,
Vagyok vad orkán hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár mi a mélybe zár,
Születésed - s leszek a végzeted,
s te leszel az aki engem eltemet.
Ilyen vagyok.
***
Egyetlen véleményt kapott ehhez a vershez /egy másik oldalon/ pár nappal ezelőtt:
„ Nem elég erős. Szerintem. Ez nálam most inkább múlik.”
Imre válasza:
„Semmi baj....múlik mint az életem...talán én is szebb búcsúverset akarok a végén....”
Tájsebek
Tájsebek
Hegyormon leng egy fekete zászló,
véresre szaggatja, cibálja jeges szél,
A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,
rémálmairól semmit nem mesél.
Komor kontyát lassan lebontja az est,
vállára engedi, mázsás teher.
Vidám zsivaj lármás visszhangját,
sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.
Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.
Elpattant szív-húrokon hangol az élet,
gyengéden öleli még magához vonva
a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.