poste restante

 

„petruchio”

 

Sokan így, ezen a néven ismertük meg.., pedig volt neve is: Tiszai P Imre 

Igyekezett máshol is NEVET szerezni, „megfelelni” … de mindez már múltidő… /nekünk/

Remélem, megnyugvást, békét talál a lelke, Isten veled Imre!

 

 

Tiszai P Imre

Ilyen vagyok(2)

Tűzben lángolok - jéggé fagyok,
égbe szállok - aztán zuhanok,

Vagyok vad orkán hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár mi a mélybe zár,

Születésed - s leszek a végzeted,
s te leszel az aki engem eltemet.

Ilyen vagyok.

 

*** 

 

Egyetlen véleményt kapott ehhez a vershez /egy másik oldalon/ pár nappal ezelőtt:

  „ Nem elég erős. Szerintem. Ez nálam most inkább múlik.”

Imre válasza:

 „Semmi baj....múlik mint az életem...talán én is szebb búcsúverset akarok a végén....”

 

 

 

Tájsebek

 

Hegyormon leng egy fekete zászló,

véresre szaggatja, cibálja jeges szél,

A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,   

rémálmairól semmit nem mesél.

 

Komor kontyát lassan lebontja az est,

vállára engedi, mázsás teher.

Vidám zsivaj lármás visszhangját,

sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.

 

Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.

Elpattant szív-húrokon hangol az élet,

gyengéden öleli még magához vonva

a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.