poste restante
GyászRozella• 2018. január 20. 18:22
Tájsebek
Tájsebek
Hegyormon leng egy fekete zászló,
véresre szaggatja, cibálja jeges szél,
A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,
rémálmairól semmit nem mesél.
Komor kontyát lassan lebontja az est,
vállára engedi, mázsás teher.
Vidám zsivaj lármás visszhangját,
sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.
Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.
Elpattant szív-húrokon hangol az élet,
gyengéden öleli még magához vonva
a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.