poste restante

/2024  március 21.-én,pár nappal 59. születésnapja előtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Földesi Jánosné, Rózsa, népzenész, együttes vezető és tanár. A naptára tele volt teendőkkel, fontos találkozókkal, időpontokkal egész hónapra, és tovább.../

Isten Veled Kedves Rózsa...   :(

Akik közelebbről ismertünk és szerettünk, még mindig nem hisszük el..., mert az nem lehet, hogy végleg elmentél... A magyar népzene volt az életed, és ezt a valós szeretettel átitatott életet Te sokakkal megosztottad. Ez volt az igazi önzetlenség, ezt nem lehet tanítani, mert ez a szívben lakozik. A muzsikálás örömét, mesterségét, szeretetét adtad át a fiataloknak akiket tanítottál, a közönségnek, akik szerették és szeretik a Boglya Népzenei Együttest, amelyik a vezetésed alatt vált a hazai és határon túli népzene elismert, és népszerű tolmácsolójává.

https://www.youtube.com/watch?v=J8PswbX3pLE

https://www.youtube.com/watch?v=zXfC-6fZpBg

„petruchio”

Sokan így, ezen a néven ismertük meg.., pedig volt neve is: Tiszai P Imre 

Igyekezett máshol is NEVET szerezni, „megfelelni” … de mindez már múltidő… /nekünk/

Remélem, megnyugvást, békét talál a lelke, Isten veled Imre!

Tiszai P Imre

Ilyen vagyok(2)

Tűzben lángolok - jéggé fagyok,
égbe szállok - aztán zuhanok,

Vagyok vad orkán hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár mi a mélybe zár,

Születésed - s leszek a végzeted,
s te leszel az aki engem eltemet.

Ilyen vagyok.

*** 

Egyetlen véleményt kapott ehhez a vershez /egy másik oldalon/ pár nappal ezelőtt:

  „ Nem elég erős. Szerintem. Ez nálam most inkább múlik.”

Imre válasza:

 „Semmi baj....múlik mint az életem...talán én is szebb búcsúverset akarok a végén....”

Tájsebek

Hegyormon leng egy fekete zászló,

véresre szaggatja, cibálja jeges szél,

A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,   

rémálmairól semmit nem mesél.

Komor kontyát lassan lebontja az est,

vállára engedi, mázsás teher.

Vidám zsivaj lármás visszhangját,

sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.

Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.

Elpattant szív-húrokon hangol az élet,

gyengéden öleli még magához vonva

a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.