poste restante

Gyász
Rozella•  2018. január 20. 18:22

Tájsebek

 

 

Tájsebek

 

Hegyormon leng egy fekete zászló,

véresre szaggatja, cibálja jeges szél,

A hold dermedten liheg, levegőt nem kap,   

rémálmairól semmit nem mesél.

 

Komor kontyát lassan lebontja az est,

vállára engedi, mázsás teher.

Vidám zsivaj lármás visszhangját,

sárkány-éjszaka lángoló szája nyeli el.

 

Vékony a hó, tájsebek hegét nem takarja.

Elpattant szív-húrokon hangol az élet,

gyengéden öleli még magához vonva

a reményt, hogy szeretni visszatér a lélek.

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom