Két márciusi vers - anno...

Rozella•  2024. március 15. 14:47  •  olvasva: 34


Ady Endre: Köszvény-ország márciusa

 

Március-Isten keresésre

Indit ma minden friss szelet:

Volt egy ország valaha, régen,

Negyvennyolcnak nagy idejében

S ez a szép ország elveszett.

 

Az élén jártunk a világnak,

Micsoda áldott, nagy tusák.

Föltört a hunn szivből a láva,

Mi voltunk a világ Japánja

Akkor s maga az – Ifjuság.

 

Nép volt az és nem rongyos horda,

Az márciusban nem aludt:

Sziken nőtt piros csoda-rózsa.

Bámult is a vén Európa,

Rómák lettek a hunn faluk.

 

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.

Bús egek, hát mi lett velünk?

Barmok, akik mindent megszoknak,

Helótái puhult latroknak:

Ezek vagyunk, ezek leszünk.

 

Grófok hü nyája, Köszvény-ország,

Pupákok, senkik és vakok,

Uj ifjaink bóditva állnak,

Mária-zsoltárt kornyikálnak

S lesik az úri abrakot.

 

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,

Pimasz pap, lelketlen cseléd,

Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,

Hogy föl ne csapjon nagy lobogva,

A régi március hevét.

 

Bus Hunnia, podagra-nemzet,

Kis Köszvény-ország, baj vagyon:

Ma március van. Csúzod óvjad,

Húzd magadra a takaródat,

Szelek járnak víg hajnalon.

 

Kossuth népe, Petőfi népe,

Ma március van, ha tudod,

Ha nem tudod, óh meg ne kérdezd

Urad, bíród, sorsod, köszvényed:

Kegyelmes Franz von Kossuthot.

 

/Budapesti Napló, 1907 március 15./


 

********************************************************



Szécsi Margit:  Március 15.

 

Zsír fogytán, bor apadtán

tengtek a jobbágyfalvak.

Füsttelen tűzhelyeken

főzték a forradalmat.

 

Nemzetiszín lobogó

röpült a szemek előtt,

behasadt fecskeszárnya

vívta a zöld levegőt.

 

Félelmes tavaszidő

láttatott seregeket...

Gyönyörű elgondolni

azt, ami nem lehetett.  

  

/ Szécsi Margit (Bp. 1928 május - 1990 nov.ember) háromszoros József Attila-díjas, magyar költő,  Nagy László költő felesége volt. A beérkezett állampolgári javaslatok alapján Szécsi Margitnak ítélte a Magyar Örökség kitüntető díjat a Magyar Örökség és Európa Egyesület. 2005-ben szeptember 24-én adták át a posztumusz elismerést az MTA dísztermében./

 

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. március 16. 11:53

@skary: egy két szót kénytelen voltam az idézetből kissé deformizálni, mert eredetiben nem engedte elküldeni a "rendszer" :) de nem baj , ha nem értelmezed most, majd eccer, vagy akkorsééé:)

Rozella2024. március 16. 11:52

@skary: ma mááás?? Na akkor figyu: :)

idézem az Országos Széchenyi Könyvtár értékelő elemzéséből:

"....Ady ezt a podagrára, a köszvényre történő utalást használja fel versében, általánosítva az egész országra. A vers indulata több korabeli Ady-cikkben megtalálható. Csak két példát idézünk: „[…] egy idő óta dacos szégyenkezéssel kell bevallani mindenütt, hogy magyarok vagyunk. Az idegenek egyik kezükkel a mellényzsebükhöz, az aranyórához, a másikkal az erszényükhöz kapnak óvólag. A külföldi lapok minden habozás nélkül mágnások, kalandorok és koldusok népeként idéznek bennünket. Egy francia revüben olvasom szóról-szóra: »a legkorruptabb kormányzatú ország.« Ez mink vagyunk, könyörgöm alásan. S úgy írnak, beszélnek rólunk, mint Európa szégyenéről.” (AEÖPM VIII. 164–165.) „Magyarország meghal a feudális nyomás alatt. Nemcsak erős, munkás parasztjai vándorolnak ki, de mindenki, aki teheti. […] Nincs kenyér és nincs kultúra otthon. Menekül, aki tud, a mágnások, kalandorok és koldusok szerencsétlen országából.” (AEÖPM VIII. 176.)

A verset márc. 15-ére írta Ady, megidézve a dicső idők emlékét, amikor nagy tettek születtek, amikor: Mi voltunk a világ Japánja. Az orosz–japán háború, a japánok sorozatos győzelmei fordították egyszerre Japán felé az európaiak figyelmét. Ady egész sor cikkében, glosszájában foglalkozott a kis sárga emberekkel. (L. Mit mond egy kicsi Japán. AEÖPM V. 96., A japánok képvásárlása. uo. 243., Magyarul is tudnak. AEÖPM VI. 75., Japán lakolni fog. uo. 284., A keresztény Japán. AEÖPM VII. 11., Zálogházak Japánban. uo. 28., A nagyravágyó Japán. uo. 231. stb.)

S miként a világ Japán hősiességét csodálja, úgy fordította tekintetét a szabadságharc idején Magyarország felé, amikor: Rómák lettek a hunn faluk, a rómaiak önfeláldozó hősiességével küzdöttek. Ezzel állítja szembe a hivatalos magyar politika kulturálatlanságát, maradiságát, az új eszmék iránti érzéketlenségét. Hol vannak a márciusi ifjak? Uj ifjaink bóditva állnak, / Mária-zsoltárt kornyikálnak / S lesik az úri abrakot. Fél évvel előbb egyik cikkében (Mikor Saul megtér) arról számol be, hogy a francia fiatalok közül sokan megtérnek, majd így folytatja: „Nálunk még ritka ez a lelki procedúra. Az ifjak nem szegődnek el az Antikrisztushoz. Tehát nem is kell megtérniök. Szent Imre szűz lelke van velük már a dedóban. Nem kell belefáradniok az eszmékbe. Mert eszmék nemigen csapnak rájuk.” (AEÖPM VIII. 41.)

Élesen bírálja az apja örökségét eláruló, Béccsel megalkuvó Kossuth Ferencet, Kegyelmes Franz von Kossuthot s Rákosi Jenőt, a hivatalos magyar irodalmi élet vezéralakját, a Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár-t: „Ez a magyar erekbe ömlött sváb veszedelem – írja pár héttel a vers megjelenése előtt Válasz Tóth Bélának c. cikkében. – Ezek a Szent Imre-kultusz s a nemzeti köldökszemlélés lobogójával jöttek. S ugyanők azok[…] akik hűséges urodalmi ispánokként marasztalják a Középkort.” (AEÖPM VIII. 180.) Rákosi Jenőről „sokképpen keringett a hír – írja Földessy Gyula –, hogy »homo.cekszuális« a gyakorlatban is! Adytól hallottam – folytatja –, hogy egy ízben, amikor Rákosi nagyon támadta őt, ráüzent, ha tovább folytatja az ő (Ady) »per.verz«-voltáról szóló bitangságait, a publicitás elé viszi az ő titkolt, de mindenki által ismert homoszek-szuális ügyeit. Rákosi Jenő ekkor egy időre beszüntette az Ady-elleni hadjáratot.” (Földessy: Amt 301.) "

és ennek több, mint száztíz éve... nekem úgy tűnik, annyira mégsem más, az akása, max több a 'homokos' tengerpart :)

skary2024. március 16. 11:23

rajta

Rozella2024. március 16. 09:31

@skary: majd értelmezem...:)

skary2024. március 15. 16:00

jóvanakkóóó...ma más a kása mása