Hova? Tova...

Hova? Tova…

 

Harminckét éves..?? Biztos voltam én..,

de miről beszél e költemény?

Elmúlt

a Múlt.

 

Ajándék két szép gyermekem,

s ha elnézem, diaképeken

álmom

látom.

 

Tanultam ezt-azt, hosszú éjeken,

túlléptem egy-két végzeten,

talány

e lány,

 

mondhatta volna sok tahó,

aki csak rám fütyült: Hahó

Rozi!

  Mozi..?

 

De nem lógtam velük filmeken,

az élet volt tanító mesterem,

s nem is

hamis.

  

A szerelem útközben megtalált,

vagy előttem, vagy utánam járt,

s mégis,

én is...

 

Én nem tudtam, hol volt Hunnia,

és azt se, hogy el kellett múlnia..,

de kár!

Ma már

 

élek egy egész más szegleten,

és néha magam is meglepem,

mivel

s kivel

  

az titok, de annyit mondhatok,

amit egy mese mondhat-ott,

az ám,

lazán

 

veszem már én is az életet,

míg a május mellettem lépeget…

Hova?

Tova…

 

 

 

/ 05.15./

 

 / Annyian megírták már, egyszer meg kellett nekem is...:)  Remélem rám se haragszik ott odafent, vagy bárhol, ahol van...:) /