Hosszú sorok fohásza

Hosszú sorok fohásza

 

Előttem is, mögöttem is hosszú, kígyózó sorok,

egy kevés kóstolóért állunk sebzetten, kitartó türelemmel.

A sorok közt néha cikázva feltűnnek furcsa fények,

nagyon távolról jönnek szembe úgy, mintha máris mennének

 a messzebbnél is messzebbre valahova.., nekik cél sem kell,

fénysebességgel tartanak oda, hol a tál tele „jókedvvel, bőséggel”…

 

„Isten áldd meg” a sorokat és minden sorban állót! Magára ne hagyd,

legalább kis kóstolót adj, mert nézd, fogytán a szeretet, az erő,

s szenved a lélek is… látod miként apad napról napra a sor, és aki kidől,

nem akad, ki a helyébe lép… Nézz kegyelemmel fiaidra, lányaidra,

Te egyedül megteheted: teremts az Embernek jövőt, akár a semmiből,

mutasd meg e föld szépségét, mintha bűn sosem csúfította volna,   

tedd, hogy „balsors akit régen tép” kerülhessen egy más sorba...

 

 

/idézetben: Kölcsey: Himnusz - részletek/