Pat blogja

A zenével voltam mindig úgy, hogy valami különleges energia árad a hangjegyek rendszeréből, amelytől ellazultnak, boldognak érzem magamat!
Hiszem, hogy minden dal más üzenetet hordoz számunkra, és fontos, hogy megválogassuk milyen zenét hallgatunk. Mindenki a saját energetikájának megfelelően választ általában zenét, példának okáért én nem tudok rap-et vagy kemény rock-ot hallgatni, mert nem érzem jól magam (fizikálisan sem), miközben olyan zenét hallok. Ettől függetlenül nem nézem le azokat a műfajokat sem, hiszen tudom, hogy mennyire nehéz egy rockos rekesztést, metálos hörgést vagy rapes ritmikus beszédet összehozni. Mitöbb az a meglátásom, hogy nem csak a zenével, de minden mással is így kellene lennie az embernek, hogy ha nem is szereti/látja értelmét/érti azt, amit a másik ember, attól még tiszteletben tarthatja, és elfogadhatja abban a formájában, ahogyan az létezni tud. Visszakanayarodva a zenére, ez az egyetlen dolog, ami olyan mélyen szólít meg legbelül, hogy bármilyen rosszul érzem magam, már egyetlen jól megválasztott daltól sokkal jobban érzem magam, és egyfajta derű költözik a lelkembe. Ezért szoktam énekelni is, mert boldoggá tesz, és ez az, ami igazán számít!

...A fiú lelkében kételyek dúltak. Hozott egy döntés, amely abban a pillanatban a legjobbnak tűnt, de sokszor járt a fejében a lány, és elmerengett azon, hogy milyen lenne vele. Bizonytalan volt, mert nem tudta, hogy milyen lenne nem csak barátként együtt ezzel az élettel teli, beszédes, mélygondolkodású, ugyanakkor vicces lánnyal. Minden egyes alkalommal, amikor találkoztak Valér érdeklődéssel figyelte Polli minden gesztusát és mondatát. Rejtély volt számára, hogy honnan jön ez az általános derű a lányból, amely gyakori mosolyokat, néha túlságosan is hangos nevetéseket, és olykor sziporkázó mondatokat eredményezett. Egyben biztos volt, szeret a társaságában lenni, és ez egyelőre elégnek bizonyult Valér számára. A lány nagyon szerette Valérban, hogy lehet vele jókat beszélgetni, nevetni, bizonyos dolgokban igazán bölcs meglátásai voltak a fiúnak, amelyek lenyűgözték a lányt, és különösen szerette, hogy remekül lehet táncolni Vele. Polli tudta azt is, amikor csak barátságot ígértek egymásnak, hogy ebben a témában nem lesznek nehézségei, hisz a gimnáziumi évei alatt is volt egy hasonlóan induló kapcsolata, amelyből akár szerelem is lehetett volna, de akkor Teó húzta meg Pollival a barát határt. Szóval Valérral már ismerős terepen járt, és tudta mi ennek az előnye és a hátránya. Az előbbi, hogy így nem kell feszélyezni magukat a másik előtt- amennyiben mindketten bíznak egymásban-, hogy félreérthető dolgokat tesznek vagy mondanak. Hátrány az, hogy még mindig lehet bármelyik részről elfojtott szenvedélyes érzelem a másik iránt, amit nem mernek kimondani vagy kimutatni, hiszen megbeszélték, hogy ők ketten csak barátok. Visszatérve Pollira, nos, Teóval nagyon nagy megrázkódtatás érte, amikor 6 év barátság után Teó elkezdett egy volt iskolástársukkal, Jolival járni, és két személy iránt mélyen érezni nagyon nehéz, így Pollit kirakta az életéből. Ennek az volt az oka, hogy Teó a 6 év alatt szépen, lassan szerelmes lett Polliba, de erről a lány addig nem tudott, míg Barna, Teó legjobb barátja, akit Polli is jól ismert, el nem mondta a lánynak. Így Polli most fél, nehogy megismétlődjön ez a helyzet Valérral is, mert nem bírna elveszíteni még egy jó barátot azért, mert nem voltak őszinték egymáshoz. Nem marad más  hát neki, csak a hite, hogy minden a lehető legjobban alakul mindkettőjük számára!

Nagyon gyorsan változnak a dolgok a világban és a lelkünkben is. Fogy az idő, és nekünk minden egyes pillanatot, amikor boldogok vagyunk kincsként kell őriznünk. Azok az emberek, akikkel örömmel töltünk időt, még fontosabbá válnak most! Köszönöm a Jóistennek a barátaimat, a családomat, és azokat az élményeket, amelyeket velük volt szerencsém együtt átélni, bízom benne, hogy még sokszor lesz alkalmam örömöt érezni és Velük lenni!

Munkahelyek... mindenhol ott vannak az irigyek, a törekvők, a csendes elnyomottak és az igyekvők. Nos, hogy ki hová tartozik, az döntse el maga. Én nem oda, ahová szeretnék. Vagy mégis? Sosem értettem az emberek miért néznek rám furcsán, miért olyan nehéz beilleszkednem egy új csapatba? Túl erőteljesen kommunikálok a világ felé, azt hiszem. Ilyen vagyok, de érzem, hogy finomodnom kell, egy kicsit simulnom, na, nem besimulnom vagy meghasonulnom önmagammal...csak éppen megtanulni hajolni és nem törni. Hibázok, sokat...és fogok is, de csak az követ el hibát, aki próbálkozik, hiszen mind így tanulunk. Szóval... szégyellem magam, amikor kitörök és elvesztem a kontrollt, adott esetben egy pikirt megjegyzés vagy megvető pofavágás formájában. Igen, szoktam...amikor már elegem van, fáradt és stresszes vagy épp kimerült vagyok. Persze, működik az egóm, amikor nem vagyok elég kipihent és nyugodt ahhoz, hogy kontrolláljam. Azonban nem bánom, mert így tanulok, fontos, hogy meglássuk, mi az, amiben még változnunk kell ahhoz, hogy egy napon olyannak lássanak minket a körülöttünk lévő emberek, amilyennek mi akarjuk, és amilyet magunk is meg tudunk szeretni önmagunkban. 

Eljöttek a mezőmre. Itt nagyon szerettem lenni. Nyugalom volt, sütött a nap, és éreztem, ahogy csiklandozza a fű a lábamat. Előttem állt hófehér ruhában, 4 férfi. 
- Kettőt ismerek, de ki a másik kettő.- elgondolkodtam. A nevüket megmondták... Alexander és George, Aaron-t és Francis-t már ismertem. 
- Szóval ti fogtok tanítani engem? Mire?- érdeklődtem. 
- Nem csak én foglak tanítani, Te is engem. Segítjük egymást, kölcsönösen fejlődni. Te leszel az egyetlen barátom, akivel spirituális témákról, mélyen, értő módjára beszélgetni tudok majd. Várd ki az időt, addig is kapcsolatban maradunk.-  felelt George, miközben a kezét a karomra tette.
- Részemről a segítség olyan formában érkezik, ahogy mindig is vártad. Olyan partner leszek az életedben, amilyen Apád nem tudott lenni. Segítelek, vigyázok rád, ellátlak tanáccsal. Azért működik majd remekül a mi kapcsolatunk, mert nem érezzük kötelezőnek, de szükségszerűnek igen, és ez így jó.- fejtette ki Alexander, miközben leült mellém.
- Mi továbbra is azt tesszük, amit eddig... Én két lábbal a földön tartalak, segítelek és bármikor fordulhatsz hozzám. Jól ismerlek, és tudom, hogy mikor mit mondjak, hogy észhez térítselek, ha letérni készülnél az utadról.- magyarázott a maga határozott, de kedves módján Aaron. 
- Én pedig kibillentelek az egyensúlyodból, többre sarkallak. Változásra késztetlek, és arra, hogy mélyen magadba nézz, hogy értsd mit miért csinálsz, és tudd magadat kontrollálni vagy épp elengedni, attól függően mire van szükség.- mondta el utoljára csendes szeretettel a hangjában Francis.
-Szép kis csapatot kaptam. De nagyon örülök nektek! Az életem részei lesztek, amíg élek. Biztonságban érzem magam veletek. A helyemen vagyok.- hátradőltem a fűbe, a 4 férfi pedig elsétált, de éreztem továbbra is a jelenlétüket. Behunytam a szemem, és elnyomott az álom a tavaszi napsütésben.