Pat blogja

A terem félhomályában megláttam őket. Háttal álltak nekem, beszélgettek az egyik közös ismerősükkel. Ebben még nem volt semmi különös, ám Nassor Meira derekát ölelte, és viszont. Összehúztam a szemem, hogy jobban rájuk tudjak fókuszálni, és rá kellett jönnöm, hogy nem csal a látásom… A testbeszédjük egyértelműen többet mutatott, mint amennyi két barátnál megszokott.
Aztán láttam hogyan néznek egymásra. Ez mindent eldöntött. Mint később az egyik beszélgetésünkből kiderült, Meira még nem igazán volt tisztába saját érzéseivel, bár teste mást mondott, csak az elméjének kellett még szívéhez idomulni.
Kis idő múlva andalító dallam szövődött össze az oxigén molekulákkal a levegőben, és minden megváltozott. Éreztem.
Meira és Nassor egymásba kapaszkodva dülöngéltek. Őket nézve olyan érzésem támadt, mintha semmi és senki nem létezne most a világon, csak ők ketten. Gyönyörű volt, és igazán kifejező. Miután vége lett a mulatságnak, vártuk, hogy megérkezzen az autó, ami hazavisz bennünket… ők már feloldódtak egymás ölelésében, és így pihentek a padon, miközben várakoztunk. Közben a csillagos ég mosolyogva ragyogott le rájuk, mert összefonódó kezük több volt, mint egy ígéret… hiszen lelkük már akkor látta közös léptük vonalát.

...A fiú lelkében kételyek dúltak. Hozott egy döntés, amely abban a pillanatban a legjobbnak tűnt, de sokszor járt a fejében a lány, és elmerengett azon, hogy milyen lenne vele. Bizonytalan volt, mert nem tudta, hogy milyen lenne nem csak barátként együtt ezzel az élettel teli, beszédes, mélygondolkodású, ugyanakkor vicces lánnyal. Minden egyes alkalommal, amikor találkoztak Valér érdeklődéssel figyelte Polli minden gesztusát és mondatát. Rejtély volt számára, hogy honnan jön ez az általános derű a lányból, amely gyakori mosolyokat, néha túlságosan is hangos nevetéseket, és olykor sziporkázó mondatokat eredményezett. Egyben biztos volt, szeret a társaságában lenni, és ez egyelőre elégnek bizonyult Valér számára. A lány nagyon szerette Valérban, hogy lehet vele jókat beszélgetni, nevetni, bizonyos dolgokban igazán bölcs meglátásai voltak a fiúnak, amelyek lenyűgözték a lányt, és különösen szerette, hogy remekül lehet táncolni Vele. Polli tudta azt is, amikor csak barátságot ígértek egymásnak, hogy ebben a témában nem lesznek nehézségei, hisz a gimnáziumi évei alatt is volt egy hasonlóan induló kapcsolata, amelyből akár szerelem is lehetett volna, de akkor Teó húzta meg Pollival a barát határt. Szóval Valérral már ismerős terepen járt, és tudta mi ennek az előnye és a hátránya. Az előbbi, hogy így nem kell feszélyezni magukat a másik előtt- amennyiben mindketten bíznak egymásban-, hogy félreérthető dolgokat tesznek vagy mondanak. Hátrány az, hogy még mindig lehet bármelyik részről elfojtott szenvedélyes érzelem a másik iránt, amit nem mernek kimondani vagy kimutatni, hiszen megbeszélték, hogy ők ketten csak barátok. Visszatérve Pollira, nos, Teóval nagyon nagy megrázkódtatás érte, amikor 6 év barátság után Teó elkezdett egy volt iskolástársukkal, Jolival járni, és két személy iránt mélyen érezni nagyon nehéz, így Pollit kirakta az életéből. Ennek az volt az oka, hogy Teó a 6 év alatt szépen, lassan szerelmes lett Polliba, de erről a lány addig nem tudott, míg Barna, Teó legjobb barátja, akit Polli is jól ismert, el nem mondta a lánynak. Így Polli most fél, nehogy megismétlődjön ez a helyzet Valérral is, mert nem bírna elveszíteni még egy jó barátot azért, mert nem voltak őszinték egymáshoz. Nem marad más  hát neki, csak a hite, hogy minden a lehető legjobban alakul mindkettőjük számára!

Eljöttek a mezőmre. Itt nagyon szerettem lenni. Nyugalom volt, sütött a nap, és éreztem, ahogy csiklandozza a fű a lábamat. Előttem állt hófehér ruhában, 4 férfi. 
- Kettőt ismerek, de ki a másik kettő.- elgondolkodtam. A nevüket megmondták... Alexander és George, Aaron-t és Francis-t már ismertem. 
- Szóval ti fogtok tanítani engem? Mire?- érdeklődtem. 
- Nem csak én foglak tanítani, Te is engem. Segítjük egymást, kölcsönösen fejlődni. Te leszel az egyetlen barátom, akivel spirituális témákról, mélyen, értő módjára beszélgetni tudok majd. Várd ki az időt, addig is kapcsolatban maradunk.-  felelt George, miközben a kezét a karomra tette.
- Részemről a segítség olyan formában érkezik, ahogy mindig is vártad. Olyan partner leszek az életedben, amilyen Apád nem tudott lenni. Segítelek, vigyázok rád, ellátlak tanáccsal. Azért működik majd remekül a mi kapcsolatunk, mert nem érezzük kötelezőnek, de szükségszerűnek igen, és ez így jó.- fejtette ki Alexander, miközben leült mellém.
- Mi továbbra is azt tesszük, amit eddig... Én két lábbal a földön tartalak, segítelek és bármikor fordulhatsz hozzám. Jól ismerlek, és tudom, hogy mikor mit mondjak, hogy észhez térítselek, ha letérni készülnél az utadról.- magyarázott a maga határozott, de kedves módján Aaron. 
- Én pedig kibillentelek az egyensúlyodból, többre sarkallak. Változásra késztetlek, és arra, hogy mélyen magadba nézz, hogy értsd mit miért csinálsz, és tudd magadat kontrollálni vagy épp elengedni, attól függően mire van szükség.- mondta el utoljára csendes szeretettel a hangjában Francis.
-Szép kis csapatot kaptam. De nagyon örülök nektek! Az életem részei lesztek, amíg élek. Biztonságban érzem magam veletek. A helyemen vagyok.- hátradőltem a fűbe, a 4 férfi pedig elsétált, de éreztem továbbra is a jelenlétüket. Behunytam a szemem, és elnyomott az álom a tavaszi napsütésben.