Pat blogja

Munkahelyek... mindenhol ott vannak az irigyek, a törekvők, a csendes elnyomottak és az igyekvők. Nos, hogy ki hová tartozik, az döntse el maga. Én nem oda, ahová szeretnék. Vagy mégis? Sosem értettem az emberek miért néznek rám furcsán, miért olyan nehéz beilleszkednem egy új csapatba? Túl erőteljesen kommunikálok a világ felé, azt hiszem. Ilyen vagyok, de érzem, hogy finomodnom kell, egy kicsit simulnom, na, nem besimulnom vagy meghasonulnom önmagammal...csak éppen megtanulni hajolni és nem törni. Hibázok, sokat...és fogok is, de csak az követ el hibát, aki próbálkozik, hiszen mind így tanulunk. Szóval... szégyellem magam, amikor kitörök és elvesztem a kontrollt, adott esetben egy pikirt megjegyzés vagy megvető pofavágás formájában. Igen, szoktam...amikor már elegem van, fáradt és stresszes vagy épp kimerült vagyok. Persze, működik az egóm, amikor nem vagyok elég kipihent és nyugodt ahhoz, hogy kontrolláljam. Azonban nem bánom, mert így tanulok, fontos, hogy meglássuk, mi az, amiben még változnunk kell ahhoz, hogy egy napon olyannak lássanak minket a körülöttünk lévő emberek, amilyennek mi akarjuk, és amilyet magunk is meg tudunk szeretni önmagunkban.