Sziklaszirtnél

Itt állok a sziklaszirtnél,
Húzz a mélység, egyre csak hívogat,
Életutamra, így tesz végső pontokat,
Nem lehetek mélyebben, ennél a szintnél!
Itt állok a sziklaszirtnél,
Sós könnyeim marják, angyalarcomat,
Mennyi fájdalom ért,mégis megvívtam harcomat!
Összetörten, megtépázva, lengőhídra lépek egy meredeknél!
Itt állok a sziklaszirtnél,
Rögös földi sorsom végleg elvégeztetett!
Mi életfeladatom volt, mára célba ért,
Felneveltem gyermekem, ki helyes útirányra tért,
Itt állok a sziklaszirtnél,
Sós könnyeim nyelem szüntelen,
Életem nem volt hiábavaló küzdelem,
Nyomott hagyok majd magam után ,
Gyermekem barna tekintetében,
Hófehér frigyem besározták,
Karikagyűrű ujjamról lecsúszott,
Ez a babona rajtam fogott,
Csipkefátylam könnyen elszakadt,
Összeférceltem, de a szakadás megmaradt,
Beperelném a sorsot, mert
kövekkel arcul csapott!
Szívem megdermedt, halott,
Az a végzetes este, mély sebeket hagyott! 
Itt állok a sziklaszirtnél,
Fájdalmam tépi, feszíti, testem,
Elgyengültem, leroskadok a feszületnél,
Istenem, miért kínoztál meg ennyire?
Egyre csak ezt kérdezgetem...
Válaszul sós könnyeim fuldokolva nyelem,
Megfojt ez a küzdelem rám tekeredik, mint a hínár,
Hagyom, hogy szétmossa testem a kegyetlen vízár!
Itt állok a sziklaszirtnél,
S egyre csak azt kérdezem: Istenem mit vétettem?
Hogy, íly kegyetlen sorsot adtál énnekem?
Párjaimat csalfán elszerették,
S Én naivan elengedtem szerelmeket,
Hogy más is boldog legyen, ki valaha szenvedett,
Voltak szerelmek,s jöttek elmúlások
Velem maradt a csend,s az estsuhanások,
Vigaszul a fényes csillaghullások,
Istenem mondd meg végre, mit vétettem?
Hogy, ily kegyetlen sorsot szántál énnekem?
Itt állok a sziklaszirtnél,
Kilépek életemből ennél a szintnél,
Nem bírom tovább elviselni a fájdalmat!
Istenem! Boldog szeretnék lenni, adj rám madárszárnyakat!
Testruhát váltok! Csúf karmámból kivetkőzöm végleg!
Lelkem újjászületésére várok, mint egy kisgyerek,
Zabolátlan ez a lélek , de most nyeregbe fogom!
Nem fog többé makracosan bolyongani, nem hagyom!
Nyugalomra talál majd, vadregényes tájakon.
Hol Szerelmemé leszek hosszú, forró éjszakákon!
Kit, elveszítettem az élet útvesztőjén, göröngyös talajon.