Feladványra írt prózám: "Sok bába közt elvész a gyerek."- közmondásra
Alföldi faluba visszavonultan éltek az asszonyok. Egyetlen kikapcsolódásuk volt őszi, és téli hosszú délutánokon eljártak a fonóba. Finom pamutot, és gyapjút fontak.Tizenkét korosodó asszony között Rozika volt a legfiatalabb még nem volt harminc éves. Mindig szomorú, visszahúzódó volt a lány a fonó leghátsó rokkájához ült le, és ott fonta a gombolyagokat, szótlanul több órán keresztül. Nem sok öröme volt az életben, hiszen még egy udvarlója sem akadt. Fekete, vagy szürke szövetruhába járt a fonóba. Arcáról mordság tükröződött vissza. Semmilyen cicomát, ékszert nem tűrt meg magán. Puritán, szigorú erkölcsű lány volt.Sokat viccelődtek egymás között az asszonyok.- „ jaj ez a Rozika bele sem kóstolt még az élet édes ízébe”. Jókat mosolyogtak a lányon, aki egy-két év múlva vénlánynak fog számítani.- Gyere ide közénk Rozika! – szólította Marcsa néne, mikor pihenőidő volt a fonóban. Visszahúzódva leült az asszonyok körébe Rozika.- Mondja Marcsa néném, mi a gondja velem? Kevés fonalat fontam?- Jaj, butuska libuskám! Dehogy fontál keveset! Ügyesen pörgeted az orsót. Mindig olyan szomorú vagy lelkem, szeretnénk kicsit felvidítani téged. Elszállnak fejed felett az évek, és vénlány maradsz.Szegény Rozika paprikásra pirult. Alig mert megszólalni a nagyszájú, tapasztalt falusi asszonyok között.- Marcsa néném! Nem éreztem még, hogy szükségem lenne egy legényre. Inkább szorgalmasan eltöltöm az időmet. Nem jut eszembe a szerelem. Nem is tudom kiérdemelhetem-e valaha az életben.- Nem kiérdemelni kell azt, lelkem! Pajkoskodj kicsit a korabeli legényekkel. Ilyen visszahúzódó lánnyal ám, mint amilyen te vagy. Bíz…nem állnak szóba a legények.- Marcsa néném! szeretek fonni. Öröm mikor kezemből kikerül több gombolyag fonal. Nem vágyom más vidámságra.- Butuska libuska!- na majd átformálunk itt téged a fonóban. Tavaszra férjhez adunk mondom neked, lelkem!Járt a fonóban egy igen jóképű, talpraesett legény mindig hozta a gyapjút, és a kendert. A fonalat pedig vitte a városba értékesíteni. Igen ügyes, jó modorú, viccelődös legény volt.Gondolták az asszonyok megfogják Rozikának. Mellette biztosan kifiatalodna a koravén lány.Nem tudták hogyan boronálják össze őket. Ezért különböző fortélyokat eszeltek ki.- Hallod-é te Julcsa! – szólt Marcsa néni- Mondja Kománém!- Ma mikor a fonóba jön a helyes Jóska legény hagyjuk, hogy Rozika főzze meg a napi csipkebogyó teát, amivel megszoktuk kínálni az ifjút.- Bánom is Én Kománé! Legyen, ahogy akarja.Délelőtti teaidőben odahívták Rozikát a fonó elejébe, ahol teázni szoktak.- Rozika! Ma te készíted el a teát, és megkínálod vele Jóskát, aki elszokta vinni a gombolyagokat.- Értettem Marcsa néném! Teszem, amit kér tőlem- szólt Rozika szerényen.Megérkezett Jóska nagy hanggal, viccelődve. Jóképű, magas barna legény volt, az idősebb asszonyok sokat csipkelődtek vele.- Rozika kínáld meg Jóskát a finom teából, biztosan átfázott az úton. – szólt Marcsa néne.Rozikának remegett a keze, miközben kiöntötte a forró teát a legénynek. Annyira zavarban volt, hogy a kezére borult a teából. Felszisszent Rozika. Marcsa néne odaszaladt hozzá.- Eredj innen te ügyetlen lány! Menj gyorsan ki a kúthoz engedj hideg vizet az égésedre.Jóska jót mosolygott magában, még ilyen félénk hajadonnal nem találkozott életében.Szerencsére Rozikának nem volt nagy terjedelmű az égése a hideg víz rendbe hozta a kezét, így másnap pörgethette az orsót kedvére.Az asszonyokat csak nem hagyta nyugodni a mimóza lány. Kieszeltek egy másik fortélyt, ha jön a Jóska legény Rozikát küldik oda, hogy segítsen neki felpakolni a gombolyagokat a kocsira. Így kettesben lehetnek, és beszélgethetnek a közös munka talán összehozza őket. És a lány nem jön zavarba, mint múltkor. Bizakodtak az asszonyok. Másnap, ahogy megérkezett Jóska szóltak Rozikának.- Rózika! Hagyd ott a rokkát gyere előre, Jóskának segíteni kell pakolni!- Igenis , Marcsa néném megyek!Ahogy pakolták a gombolyagokat a kocsira Rozika nagy izgalmában véletlenül elesett a fonó bejáratánál lévő nagyobb küszöbben. Térdre rogyott a lány, elég muris jelenet volt.Erre már Jóska nem tudta visszatartani magát nagyot nevetett Rozika csetlésén.Rozika elszégyellte magát, és zokogva szaladt a fonó végébe. Julcsa néne ment utána és bekötötte Rozika térdét, mert kicsit felsérült.- Ej, ej, te lány!- morgott rá Marcsa néni. Téged nem tudunk férjhez adni, olyan pipogya vagy! Te félsz a férfiaktól! Ilyen mimóza teremtéssel még életemben nem találkoztam!- ripakodott Rozikára Marcsa néni.- Hagyd rá Kománém! Csitította a haragot Julcsa néne. Ennek a lánynak nem kötik be a fejét soha!Másnap Jóska egy helyes, vidám lánnyal érkezett a fonóba. Vicának hívták a lányt széles mosollyal bemutatta az asszonyoknak. Éppen Rozika ellentéte volt. Szívesen beszélgetett, nevetgélt nyitott volt a társaság felé. Segített Jóskának a fonalak értékesítésében. Szemmel láthatóan Jóskát elbűvölte a bájos, kedvesség. Az okos asszonyok tudták: „na ebből házasság lesz”.- Látod, látod Rozika!- neked is így kellett volna viselkedned! Okította a bölcsebb asszony.Rozika csak pörgette az orsót a fonó leghátsó rokkájánál. Oda sem figyelt az asszonyok szavára.- Látja Kománém! – szólt Marcsa néne. „ Sok bába közt elvész a gyerek”.Nem tudták Rozikát férjhez adni. Ilyen „hamvába holt” teremtésre nem figyelnek fel. Vénlány maradt szegény pára. Sok fonástól bütyök nőtt ujjára.
