Mama Leone

Harangvirág csengettyűje zengőszó
Harmatozó hajnalon csilingelő anyai szó
Szaporán dobban szívem sietek, úgy sietek
Őszirózsádra lángsugarú nyarat terítek

Ma dalol, duruzsol, megújuló élővilág
Csillanó gyermekszemek derülő virág
Nőszirom púderezi bágyadó arcodat
Letörli nyomban, a mostoha gondokat

Köszönöm Anyácskám, a napfényre nyíló végtelent
Borúban várfalaid között leltem menedéket
Nap melegével ringattál, Hold sugarával betakartál
Kincses-ládikádban maszatos szeretetem dúskált

Bárcsak nyikorgó időkereket visszaforgatnád
Sejtjeidben kóró fájdalom vert tanyát
Szaladnék sebtében öröklét forráshoz
Merítenék éltető, gyógyírt gyógyuláshoz

Lelkem nehéz, éltem tünékeny virág
Félelem fojtogat hervadó ideák
Anyák napjára virágcsokrodba fűzném szívemet
Nem tehetem! Magánykőbe zárnám árva szendémet

Örök vadászmező suttogva hívogat
Homokba szórunk misztikus síkokat
Őrizlek Anyácskám, amíg tehetem
Lépted nyomán fiatal pipacs terem

Szíved faláról pereg porladó szenvedés
Zsörtölődő télben hangozzék anyai nevetés
Könnyező mező gyöngyszemes zivatar
Öledbe zsugorodom áldásod betakar

Göröngyös életúton szorítjuk kezed
Fűzfa árnyasában imádkozom érted
Lecsukódó csendéletedre ráborul lelkem
Anyácskám halhatatlan leszel mindörökké. Ámen!