Homokvár

Hugi tüzes, lángoló lobogás,
Én vagyok a víz, a csendes folyás,
Mindig elámultam, s csodálva néztem,
Amikor két copfos homokvárat épít éppen,
Ujjacskáik között porszemek forognak,
Szélmalomkerék résein átsodródnak,
Együtt nevet a két kis cserfes,
Napsugár arcukra fényrózsát fest,
Kis ügyes kezeikkel meggyúrják a homokvárat,
Vár tetejére zászlót is tűznek jó néhányat,
Számomra ez a testvéri szeretet mintaképe,
Hugi, mikor kicsi volt játszottunk titkos kincskeresőket,
Ahogy cseperedett makacssága erőteljesebb lett,
Mindig megirigyelte az új játékaimat,
Sőt még a csinos ruháimat is fölvette, mint maskarákat,
Fölhúzta tűsarkúmat csetlett-botlott a kis színésznő
Elbújt előlem huncutsága nem volt más, mint incselkedő,
Hugi tűzes, lángoló lobogás,
Én vagyok a víz, a csendes folyás,
Gyorsan elszaladtak a közös gyermekévek
Vérvonalunkra kobaltok homokport hintettek,