Dízőz

Párisba tegnap beszökött az ősz
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Szajna parton elegáns járásom
Portói kalapomban szalonkabátomban
Rúzsommal vörösre festem kontúrjaimat
Szűzerezetű arcívem simulékonyabb
Retikülöm ragadozó krokodilus
Latin kávézóba túlfűtött est kaotikus
Sanzonom mély mollja sármos diktátort hódította
Ízletes csók-özön szedres mézes
Füstköd kavarog szívterem köve olvadó
Dekoltázsomról lehulló muszlinkendő
Vad tangóba szédül eszelős Levita
Hajzuhatagom lángszikrája lobbanó
Reflektorfény pisla vászonruhám pepita
Külcsin csillogó tapsvihar kirobbanó
Pupillámra hajdani szerelem fénye vetül
Avignon hídjánál bús harmónikaszó szól
Páris nyüzsgő terére komor csend terül
Aranysárga lomb susog lüktető vágyakról
Szajnába sodródó tüllszoknyám
Angeline hamvas parókája antik ikonom
Nem éneklem többé a Díva szopránját
Színpadom fekete vászna parafrázisom
Bastille börtönébe temetem karrierem
Eiffel- torony fényeire villan szemem
Belém kódoltad csakráid csodáit
Kibérelted porladó pólusaim szobáit