Csábító illatok

Csábító illatok szálltak, azon a május délután,
Bekötötted szemeimet, lent a pataknál,
Nevetve megkérdeztem: Bújócskázunk?
Bohém puszikat szórtál arcomra, s jókedvünk
röppent a széllel, visszakérdeztél: Fogócskázunk?
Átölelted derekam,  gyengéden vezetted léptem,
Óvatosan lekötötted a kendőt rólam, mi eltakarta szemem,
Magadhoz vontál: „ meglepetés” fülembe súgtad,
Elkápráztatott a látvány, mi szemem elé tárult,
Lila akácos ligetre érkeztünk szívünkben kinyílt a szerelem,
Elandalított az édes akácillat, csodáltam a lila virágokat,
Csábító illatok lágyan lengedeztek a levegőben,
S Én olyan boldog voltam abban a percben,
Mint méhecske a virág bibéjét, úgy kerested csókjaid helyét,
Zümmögve csókjaid édes fulánkjával beporoztad nyakam kelyhét
Jól eső melegség elöntette testem, mint az akác, kivirultam,
Elbódultam csábító illatok csodás pillanatában,
Azt kívántam álljom meg az idő azon nyomban!
Eltakartok minket egészen a fürtös akácvirágok,
Magunk mögött hagytuk a külvilág zajongását,
Édesdedek voltak a titkos csókfürtök,  akácos illatfelhőkön,
Nem bántam, hogy kipirult nyakam, mint pipacs a mezőkön,
Mert kell nekem az a mézes zamatú szenvedély,
Magány néma gyilkos egyedül  beteg vagyok Én,
Alkut kötök a sorssal, ha gyors virágzású szerelem jár nekem, 
Azt is vágyom, mint tél után a tavasz feléledjen bennem,
Az akácosban a csábító illatokat, és a csókod mézes ízét,
Újra és újra minden tavasszal át kell érezzem.