Moli5909 blogja
Goethe...egyre szebb és egyre értelemesebb ...
..az én szememben.
Soha nem találkoztam vele, vagy csak irodalom órán, de most hogy magam is alkotó művész vagyok,
egészen jó, talán jobb is, hogy most van időm rá..
Törvény Előtt
Vor Geriche
Nem mondhatom meg, testemben a gyermek
kitől fogantatott. -
Fúj! Ringyó! - köpjetek, de én
bűnös mégsem vagyok.
Ki volt a drága, kivel egybekeltem,
nem mondhatom meg én,
Nyakán aranyláncot visel
és szalmakalapot fején.
Ha szidalom, gúny érne majd,
terhét én hordozom.
Jól ismer ő, s én ismerem őt,
az Ég is látja bajom.
Lelkész úr és esküdt urak,
békén hagytok, ugye?
Gyermekem ő, az is marad,
mi dolgotok vele?
/fordította Fodor András/
Nagyon jól sikerült az Ismerős arcok angol változ
Kerestem egy szép verset 1848. március 15 emlékére
Vajda János: A rab halála
A rab halála
Kopogtatnak ajtómon... lelkemre
Sejtelmek rózsás felhője száll;Azt suttogja egy sötét lakója
Szenvedő lelkemnek: 'a halál!'
Kedves vendég... de hadd imádkozzam,
Várj kevéssé, majd ajtót nyitok...
- Zsarnokok! - egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!
Mi a börtön sötét éjszakája?
Itten éltem át egy életet;
Ifju voltam, szellemem szikrája
Világitott nékem nap helyett.
De amit nem vehetett el ember,
Elrablák azt az évek, napok...
- Zsarnokok! - egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!
Szabadságért éltem én örökké,
- De ki éli kedvén életét?
Rabbá lettem, s e kemény falak közt
Összezúztam lelkem erejét!
Testvéremmé nőtt már itten a lánc,
Nélküle tán menni se tudok;
De azért egy percnyi szabadságot,
Csak egy percnyit, amíg meghalok!
Börtönömnek legelső vendége,
Jöjj be hozzánk jószívű halál,
Megadod te, amit emberek közt
A nagy lélek sohase talál.
Jöjj be hozzám zarándok csuhádban
Te közös, igénytelen barát.
- Zsarnokok! - egy percnyi rabságot még,
Itt már az, ki szabadságot ád!
Péter Kováts, Skorpió verses oldala a YouTube-on
Félek háború lesz Nemeskéri Orbán István - YouTube
Félek, háború lesz.
Nemeskéri-Orbán István verse
Félek, háború lesz, mindent elpuszító,
Végső, nagy háború.
Tudatlan ifjak tapsolnak e hír hallatán,
- Megyünk a háborúba, rikoltják vidáman,
bután,
Pedig a háborúban a fiúk meghalnak,
A lányokra erőszak szégyene vár,
Az összedőlt házaink között
Primitív sivárság pusztít majd,
S apokaliptikus halál.
Rikoltanék, mint a halálmadár,
Félek, háború lesz!
Népek börtönévé vált a pénzmágia,
E játékot űzők őrült szenvedélye,
S a költőket sem foglalkoztatja más,
Csak a gyerekek kihullt foga.
Adóssághegyek halmozódnak,
A dollár eltakarja a Napot,
Pénzhalmok úsznak, pusztítani,
vízen, égen,
S lerombolnak minden értéket,
Mit az elmúlt kétezer év adott.
Rikoltanék, mint a halálmadár,
Félek! Háború lesz!
Időről-időre ismétlődő sötétségbe
Süllyed az ember,
A világ urai inkább újabb téteket tesznek,
Milliárdok életével játszva az őrült kártyacsatát.
Pedig mind vesztesek leszünk,
Én, Te, és
Az általunk ismert egész világ.
Ma ismét Enrico Caruso-t hallgatok
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
...micsoda tehetség volt, férfias, erőteljes hangja, csupa zeneiség..
De milyen borzalmas volt az élet ott Nápolyban:
Enrico Caruso Nápoly nyomornegyedében született, egy Piedimonte d'Aliféből bevándorolt szegény családban, a harmincöt éves Anna Baldini 17 halvaszülése után tizennyolcadik gyermekként. A többlakásos, komfort nélküli, egyemeletes ház, amelyben a szüleivel és testvéreivel lakott, a via San Giovannello agli Otto Callira nyílt. Caruso születésekor az apja, Marcellino harminchárom éves volt, és gyakran a bort választotta a nyomor tudatának enyhítésére, műszerész szakmunkás volt egy gyapotmagolaj- és tisztítottborkő-gyárban. Anyja nagyon vallásos volt, így gyakran ellátogatott a közeli templomba. Egy ilyen alkalom mentette meg Errico életét, ugyanis az anyjának elapadt a teje, és nem tudta táplálni a csecsemőt, azonban egy épp a templomban jótékonykodó arisztokrata nő, akinek nemrég halt meg hasonló korú gyereke, felajánlkozott szoptatós dajkának. Így a gyermek, legtöbb testvérével ellentétben, megérhette a felnőttkort. A grófnő az elválasztás után is figyelemmel kísérte: ő tanította írni, olvasni és gyakran anyagi segítséget is nyújtott a családjának.
1884-ben, amikor Nápolyban kolerajárvány tört ki, éjszakánként ezrével hajították a halottakat a CAMPOSANTO meszesgödrébe, a fertőtlenítő kéngőz elől menekülő patkányok elárasztották Nápoly utcáit. A CARUSO család szüntelen harcot vívott a mocsokkal és a legyekkel, innen eredhetett ENRICO későbbi hipohondriája, a tisztasághoz való ragaszkodása. Ezekben az években kezdett el énekelni a Sant'Annak templom kórusában.
8 évesen kezdett el énekelni tanulni Bronzetti atyánál, aki 2 évig tanította az akkoriban szoprán hangjáért a Carusiellónak nevezett fiút. Az atyát az iskola orgonistája váltotta, akinek köszönhetően Carusiellő a nápolyi és a környékbeli templomi kórusokon kívül esküvőkön és temetéseken is énekelt, amiért egy-két lírát kapott. A gyermek CARUSO a rajzolásban is tehetségesnek mutatkozott, rajztehetségére felfigyelt az egyik tanítója, s kéziratokat másoltatott vele, amivel sikerült némi pénzt is keresnie.
Forrás: Magyar Wikipédia