Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ma ismét Enrico Caruso-t hallgatok
Moli5909• 2022. március 10. 13:35 • olvasva: 69
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
...micsoda tehetség volt, férfias, erőteljes hangja, csupa zeneiség..
De milyen borzalmas volt az élet ott Nápolyban:
Enrico Caruso Nápoly nyomornegyedében született, egy Piedimonte d'Aliféből bevándorolt szegény családban, a harmincöt éves Anna Baldini 17 halvaszülése után tizennyolcadik gyermekként. A többlakásos, komfort nélküli, egyemeletes ház, amelyben a szüleivel és testvéreivel lakott, a via San Giovannello agli Otto Callira nyílt. Caruso születésekor az apja, Marcellino harminchárom éves volt, és gyakran a bort választotta a nyomor tudatának enyhítésére, műszerész szakmunkás volt egy gyapotmagolaj- és tisztítottborkő-gyárban. Anyja nagyon vallásos volt, így gyakran ellátogatott a közeli templomba. Egy ilyen alkalom mentette meg Errico életét, ugyanis az anyjának elapadt a teje, és nem tudta táplálni a csecsemőt, azonban egy épp a templomban jótékonykodó arisztokrata nő, akinek nemrég halt meg hasonló korú gyereke, felajánlkozott szoptatós dajkának. Így a gyermek, legtöbb testvérével ellentétben, megérhette a felnőttkort. A grófnő az elválasztás után is figyelemmel kísérte: ő tanította írni, olvasni és gyakran anyagi segítséget is nyújtott a családjának.
1884-ben, amikor Nápolyban kolerajárvány tört ki, éjszakánként ezrével hajították a halottakat a CAMPOSANTO meszesgödrébe, a fertőtlenítő kéngőz elől menekülő patkányok elárasztották Nápoly utcáit. A CARUSO család szüntelen harcot vívott a mocsokkal és a legyekkel, innen eredhetett ENRICO későbbi hipohondriája, a tisztasághoz való ragaszkodása. Ezekben az években kezdett el énekelni a Sant'Annak templom kórusában.
8 évesen kezdett el énekelni tanulni Bronzetti atyánál, aki 2 évig tanította az akkoriban szoprán hangjáért a Carusiellónak nevezett fiút. Az atyát az iskola orgonistája váltotta, akinek köszönhetően Carusiellő a nápolyi és a környékbeli templomi kórusokon kívül esküvőkön és temetéseken is énekelt, amiért egy-két lírát kapott. A gyermek CARUSO a rajzolásban is tehetségesnek mutatkozott, rajztehetségére felfigyelt az egyik tanítója, s kéziratokat másoltatott vele, amivel sikerült némi pénzt is keresnie.
Forrás: Magyar Wikipédia