Moli5909 blogja
KritikaIQ vajon tényleg alkalmas EQ nélkül?
Most csináltam meg egy IQ tesztet, igaz, csak 38 kérdés, de elég jópofa mértani jellegű teszt volt.
Kaptam eredményként 123-at, sejtettem.
Azon meglepődtem, hogy ezzel a világ 15 %-ban vagyok és a világ lakosságának 85 %-a ennél alacsonyabb IQ-val bír.
Nos, igen, én olvastam Daniel Golemann (ő még elég értelmes) könyvét, az Érzelmi Intelligenciát, de nem mindenben
értettem vele egyet...de érdekes.
Ha EQ-t mérnék, szerintem 250 lenne...von house ezt otthonról hoztam....ebben pl. a gyermekkor, a zenehallgatás, a játék,
az öröm, a szülők a nagyszülők, a hazajárás vidékre, a vidámpark, a hűvösvölgyi kirándulások, az állatkert, a sakkozás,
a malomjáték és egyéb kézzel rajzolható társasjáték a két bátyámmal, a tisztaság, amire anyukám és apukám is ügyelt,
az erkölcsi tisztaság is ide tartozik!!!, a komolyság, a háborús halottaink tisztelete, a temetőben mécses gyújtás az ismeretlen
katona sírjánál, az otthon tartott és tojást tojó tyúkok, a cicák (volt, hogy apró cicát pici kis műanyagból tejjel szoptattam, a négy
mancsával kapaszkodott bele, pedig nem vettem el tőle), a sok fára mászás, a virágok, amelyeket anyukám és apukám is imádott,
a kertművelés, a ház körüli munkák, a fegyelmezés (apukám katona volt és tartalékos utász tizedes), a FÉRFI ÉS A NŐ tisztelete,
kislányként nőnapi virág, annak tisztelete, hogy nem kérek új kabátot, ha a fiúk kinőtték, és nem szégyelltem elhordani, a szánkózás,
apukám citerázása, az, hogy láttam a testvéreivel magyar zsugázni, de csak fillérekben!, a biciklizés, az otthon hinta és a közbeni
szorzótábla kikérdezés, a ház körüli betonozás és minden egyéb munkában való már gyermekként is, részvétel, az óvodába nem
járás (nehogy elrontsanak), az általánosban kiváló tanárok, a létező összes ingyenes szakkör látogatás, kémia, fizika, matek,
torna is, jó testmozgás és sok, a szeretet és a szigor együtt, de soha nem lelki vagy fizikai terror vagy szadizmus,
apukám komolysága irányomban, az olvasás, aztán középiskolában az ERKEL bérlet opera, balett, színházba járás, mozi, filmek,
amelyek értékesek voltak, rajzfilmek (Lolka és Bolka!), a tömegközelekedéssel való közlekedés, akkor még az embereket nem
butították így el, sokat hallottam és láttam, a vonatozás nagymamákhoz és rokonokhoz, a váci búcsúba járás, 18 éves koromig
a szexuális élettől és bármilyen ostoba kapcsolattól való tartózkodás (persze ebbe belerondítottak a sidók és a cigójuk politikai nagyságos
uraknak képzelték a gyenge elméjűek, bőven van Magyarországon, magukat), az Élet tisztelete, a szülők iránti tisztelet,
a nagymamák, akik szintén a háborúban védték a szüleimet, tisztelete, a halál tisztelete, hiszen édesapám anyukája feketében járt,
mert 10 gyermekének édesapját, férjét, akit szeretett, agyonverték a 20-s évek végén a fehéroroszok ..
Szóval sok összetevős, még ennél is több...ja és a pingpongozás, a tollaslabda, a focizás a fiúkkal, a cserebogár gyűjtés a mezőn
a tyúkoknak, a sok állatka ill. rovarféle, pillangó stb. a virágos gyümölcsös kertünkben...
Szólva renget összetevő, amit nem kapnak meg az emberek...
A tantárgyak és a tanulás szeretete, a szorgalom fontossága...
A már általánosban megmutatkozó tehetség, pl. a KÉMIÁBAN...de a 4.5 tanulmányi átlag nekem megfelelt,
jó magatartás, ez fontos volt, de az iskola is tisztességre és komolyságra nevelt, más kérdés, hogy a középiskolában már
durvult a helyzet, a lány osztály kb. 40 %-a már nem volt szűz, fiúzott, ami minket, akik magunkat komolyan vettük, meg is terhelt.
A tanárok dicsérete és számonkérő magatartása...néha körmös is volt, de hát? nem haltunk bele...
Nekünk fontos személyek voltak...
Ja és a konfirmálás, a hétvégente a kis református imaházban zsoltár éneklés, amiből semmit nem értettem, csak azt, hogy
a tisztelendő úr komolyan vett minket...
és rengeteg tényező még..ugye miből lesz rossz társadalmi körülmények közepette is átlag feletti az IQ és mitől átlag feletti
az érzelmi intelligenciám, és a szexuális intelligenciám...
Ez az ország lassan halálra van ítélve...nekem az az érzésem.
Az örök Selye János professzor....
Részlet a legkedvencebb könyvemből, Selye János Álomtól a felfedezésig:
"Talán furcsának látszik, hogy az emberek keményen dolgoznak a természet igazságának kibogozásán, anélkül, hogy valamilyen
gyakorlati cél lebegne a szemük előtt.
De mi az, hogy gyakorlati? Ahogyan Franklin Benjamin mondotta: "Mi a haszna egy újszülött csecsemőnek?"
Nem minden gyakorlati, ami a szó mindennapi értelmében fontos a számunkra.
A siker elismert értékei - pénz, hatalom, egyre rövidebb munkaidó - csak eszközök a boldogság megszerzéséhez - és milyen silány az a boldogság,
a legtöbb esetben.
A csecsemő nem beváltható utalvány vagy pénzdarab, amivel megvásárolhatunk valami mást, ami boldoggá tesz. Maga a csecsemő a boldogság.
Az általánosan elfogadott, gyakorlati értékű szimbólumok csupán eszközök a boldogsághoz. Miért ne lehetne kikapcsolni a közvetítő állomásokat
és közvetlenül jutni a célhoz? A tiszta művészet - egy nagy festmény, egy zenemű - hasznos, mert fölébe emel mindennapi életünk ügyes-bajos
dolgainak. békét, derűt és boldogságot ad.......
.."Ám az idő múlásával legtöbben - ha nem is mindnyájan - elveszítjük a tiszta gyönyörködés képességét. Ha már jórészt megismerkedtünk azzal,
ami a mindennapi életben elénk kerülhet, a megszokás elsorvasztja a változatosságot.
A hétköznapi problémák taposómalmában eltompul fogékonyságunk a nagyság, a csoda elfogulatlan élvezete iránt.
Sajnos, manapság a legtöbb embert annyira lekötik a gyakorlati életben való előrejutás követelményei, hogy már annak a tisztázására sem jut ideje,
mi a célja voltaképpen.
A sikeres üzletembert vagy hivatalnokot egy idő múltán elfogja az az érzés, hogy céltalanul törekszik napról napra - a nyugdíj és a halál felé.
Igen sok ember keményen és megfeszített értelemmel dolgozik valamilyen közvetlen célért, amelytől szabadidőt remél, hogy másnap aztán élvezhesse
az életet - de a holnapból soha sem lesz ma.
Mindig akad egy másik cél, amely valamivel több munkáért még több szabad időt ígér.
Ez az oka annak, hogy a szokásos életkörülmények között oly kevés ember őrzi meg gyermekkorának csodálatos ajándékát: azt a képességét,
hogy igazán jól érezze magát.
De mivel kellemetlen erről tudomást vennie, a felnőtt ember még több munkába (vagy alkoholba) menekül, hogy elterelje figyelmét a veszteségről.
Az ihletett festő, költő, zeneszerző, csillagász vagy biológus azonban sohasem lesz felnőtt ebben a tekintetben.
Nem veszti el naiv ártatlanságának elvont kincseit, bármilyen szegény vagy bármilyen öreg legyen is. Megőrzi azt a gyermeki képességét, hogy
élvezze a haszontalant. Márpedig az örömök mindig haszontalanok, nem kaphatunk tőlük jutalmat vagy fizetséget. Az ÖRÖM MAGA A JUTALOM."
Charles Rothschild szép története..van itt minden.
https://irodalmijelen.hu/2015-apr-13-1313/jazz-barono-avagy-tortenetek-rothschild-rozsikarol-csaladjarol
Kezdetben Charles „abszolút ideális” apának bizonyult, valóságos mókamester volt, mindig tréfált, vicceket mesélt, és sok szójátékot ismert, amivel a gyermekeit megnevettette. Amikor a munkából hazatért, a csemetéknek megengedte, hogy felhúzzák a gramofont, és segített nekik a lemezek kiválasztásában. Mind a négyen imádták az apjukat.14 Később azonban, mint más a családtagjain, Charleson is elhatalmasodott a depresszió.15 Elit svájci szanatóriumban, Carl Jung módszerével kezelték, de eredménytelenül próbáltak lelket verni belé. Miután két évi kezelés után hazatért, a tiszteletére a legszebb ruhájukban felsorakozott és örömujjongásban kitörő négy gyermekének még csak nem is köszönt, rájuk sem nézve egyenesen a dolgozószobájába ment.16 Rózsika helyzete elviselhetetlenné vált; eltűnt az imádott férfi, egy elmebajossal maradt. A tringi kastélyban szinte semmilyen szerep nem jutott neki (a birtokot ugyanis az anyósa, Emma vezette), barátja alig akadt, nem volt rálátása arra, milyen az élet Britanniában, a szüleit az első világháború idején elvesztette, és a testvérei Kelet-Európában rekedtek.17
Biztos hogy Drábik János tanult zenét?
Molnár Ibolya Erzsébet
Szól a Jazz
Érzem a ritmusát a dal akaratának,
Erőszakát, melyet rám rak,
Aztán elcsitult hangok szólanak,
Elfoszlanak, s bűbáj angyalok dalolnak.
Fölfeslik újra a vad harag,
Világromlásra robbanva,
Üvölt a harsona, tombol a dob,
Csattog a zongora, a cintányér goromba.
Győzelmes ritmusképletek ráznak,
Mesterek improvizálnak,
Mámorba rántva disputálnak,
A hangok a lelkemen futnak.
Mély-sötét csodák rám törnek,
Faunok pimaszon évődnek,
Szólamok, s futamok pezsdítnek,
Aztán zsongásba szelídülnek.
Gyöngéden szívemhez simulnak,
Dallamfoszlányok halkulnak,
Világomban rendet raknak,
- Jazz-nek hívják azt, mi így szólhat.
Budapest, 2009. április 02.
https://tenyleg.com/2021/09/09/drabik-doktor-masik-elete/
Volt róla szó, hogy Drábik János eredetileg zenei pályára készült, így nem csoda, hogy komolyan foglalkoztatta a zene és a tánc világa, ennek ebben az időszakban több írásában is hangot adott.
Ugyanakkor itt sem tér el a korszakra jellemző pártnarratíváktól, egy írásában például a jazz-t formai készletében és érzelmi tartalmában szegényesnek minősítette és zenei anyagát híg érzelmek vizenyős dallamosságaként értékelte.
De ez mind semmi ahhoz képest, amit a korszak kommunista korifeusai fejében ügyeletes sátánként élő rock and roll kapott. Adjuk is át a szót a mesternek: „a rock’n’roll, amely különbözik a jazztól (sic!) — és bár hazánkba már megszelídült változatában érkezett — lényegében nem tekinthető másnak, mint az atomháborús bizonytalanság szülte, modern, görcsös hisztéria kivetülésének a zene és a tánc területére.”[7]