Maria_HS blogja

Elkéstem
Barátom készül a nagy utazásra,
Hajnali telefon ébreszt kapkodok.
Rohanok, a buszom éppen elindult,
A sofőr emberséges és lelassult.
Köszönöm és megállok nincs ülőhely,
Int vegyem el a füzetét, megteszem.
Táskámban matatok, a víz kimaradt,
Szipogok, imát mormolok nesztelen.
Legalább érezze, hogy nincs egyedül,
Segítek megtalálni és átmenni,
Egy másik világba, csak odaérjek.
Lelkem zenéje búcsúdalt hegedül.
Hiába minden igyekezett késtem
Egy üzenet vár a zöld szalvétáján.
Ne legyél szomorú, köszönök mindent.
 
"A búcsú rövid és végleges,
éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt,
amely a múltat összeköti a jövővel".
 
Írta: MáriaHS
Idézet:
John Steinbeck

 

Volt egy nyár
Mindegy már, pedig csodás volt az a nyár,
S illatát, sokszor télen is keresem.
Talán a miért,olyan felesleges,
Egyenlőtlen anyag a selyem s a zsák.

Százszor éreztem széthasít az érzés,
S végre kimondhatom téves volt hited.
Az ölelést, már régen megköszöntem,
Kiegészítve önmagam szelíden.

Mennyi emlék és mennyi titok s bánat,
Mégis régen nem vágyok már utánad.
Szemedbe belenézni, még jó volna,
Ha nem szakadtak volna el a szálak.

Sajnálom a százszorszépet és téged,
Ennyi volt s elmúlt az a nyár, már ősz lett.

(mindegy, csodás, keresem, miért, egyenlőtlen, százszor, végre,
hited, ölelést, önmagam)

Cigarettád füstje száll
Gondolatom nálad, s látlak magam előtt.
Igen, éppen rágyújtasz, most lobban, csendben
a láng s megvilágítja arcod, mielőtt
meggyújtanád, vársz körülnézel, titokban.
Tudom, szinte hallom, hogy fájón sóhajtasz.
S átadod magad a dohány illatának,
néha, a kalapod alól felpillantasz,
színdarabot játszol az emberfiának.
Észre sem veszed, hogy mennyire hanyatlasz.
Magadra maradtál, haloványak a falak.

"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig".
Írta: MáriaHS.
Örkény István: Idézet.
A FESTMÉNY: Váradi Klára

Lehet, hogy nem                                         (maratoni, röptet, extázisát, kivételes,)
maratoni lesz, de én kivárom,
s engedem, röptetem mindig szabadon.
Figyelem extázisát s gitárom,
húrján ma eljátszom azt a dallamot.
 
Lehet, hogy
nem érted, miért ez a bizalom,
a teljes elragadtatás, bevallom.
Eszembe jutott egy bölcs tanítás,
kapcsolat alapja, nem a taszítás.
 
Lehet, hogy
nagy csalódás, lesz majd a röptetés,
s soha nem tér vissza ez a pillanat.
Mégis, nedű s oltja a szomjamat,
szép mint sötét kelmén a pötyögtetés.
 

Február végén
Már kergetőznek a völgyben a lepkék.
Hallod a patak zenéjét? Énekel
a hídnak, ami kecsesen öleli.
Sóhajok szállnak, megtépázott ágak,
úgy feslenek, mint ruhán a cérnaszál.
Virágba borult az erdő fehérbe.
Csillagok kísérik útján a vándort.
Törmelék a tarisznyában jó sósan,
Asszonyára gondol és a csókjára.
Hajnaltájban, még ölelte hangosan,
Őszinte, az érzelmeit kimondja,
S kéri, őrizd magad a suttogástól.

( szavak: völgy, patak, híd, sóhajok, megtépázott, feslenek, csillagok, törmelék, őszinte, őrizd)