Maria_HS blogja

Vers
Maria_HS•  2019. február 21. 19:23

Vers a festményhez

Cigarettád füstje száll
Gondolatom nálad, s látlak magam előtt.
Igen, éppen rágyújtasz, most lobban, csendben
a láng s megvilágítja arcod, mielőtt
meggyújtanád, vársz körülnézel, titokban.
Tudom, szinte hallom, hogy fájón sóhajtasz.
S átadod magad a dohány illatának,
néha, a kalapod alól felpillantasz,
színdarabot játszol az emberfiának.
Észre sem veszed, hogy mennyire hanyatlasz.
Magadra maradtál, haloványak a falak.

"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig".
Írta: MáriaHS.
Örkény István: Idézet.
A FESTMÉNY: Váradi Klára


Maria_HS•  2019. február 1. 18:11

VISZLÁT JANUÁR


Óh január itt van már a búcsú ideje.
Látod, kihímezett kendővel integetek.
Belevarrtam a nevedet azt kérded fáj-e?
Nem szeretlek, de a hóesés gyönyörködtet.
S tudod az is meglehet ez volt az utolsó,
Hogy találkoztam veled, ezért kedveltelek.
Igaz az utak itt-ott csúsznak, veszélyesek,
De enyhülésben a hóember is elolvad.
Visszavárlak én a következő fázisban.
Majdcsak megbarátkozok valahogy a faggyal,
Köszönöm a jégvirágokat nagyon szépek.
Búcsúzáskor sírnak s könnyük folyik csendesen.
Írta: MariaHS

Maria_HS•  2018. december 26. 11:38

JUHÁSZ GYULA: ZENE


ZENE

Az ember, amíg fiatal, erős,
Úgy véli, hogy egész nagy zenekar
Van a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák
És mind az élet örömét, a szépség,
A jóság és igazság himnuszát
Ujjongják viharozva és vidáman.
Nem veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán szépen elhallgatnak és
Elszöknek egyenkint egy más vidékre.
Nem veszi észre, hogy fekete posztó
Jön a dobokra és hogy elrekednek
A trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon
Magában áll az utolsó zenész
S tört hangszerén egy hang sír elhalón
Mintegy segítségért kiáltva égre,
Majd csak susog és elnémul örökre
A bánat.

Maria_HS•  2018. december 16. 13:38

Karácsony felé

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula versével kívánok mindenkinek
KELLEMES ÜNNEPEKET!

Maria_HS•  2018. november 29. 10:32

Visszanézés

Visszanézés

Göröngyös utak s szikla kemény akarat.
Látvány megtévesztő mint az avarszőnyeg.
Színekkel takarja el a pocsolyákat.
Egy-két levél táncol búcsút int az ősznek.

Árván billeg a Gólyafészek szél süvít.
Víztükörben megsárgult nád szépítkezik.
Talán a szélben hajladozó faágnak.
Ködben suhan az év a föld beleremeg.

Múlnak az évek s hallgatnak a tegnapok.
Az átélt szerelmek, vágyak, édes álmok.
Titkok cinkosan velem mosolyogjatok.
A jelenben ti vagytok a talizmánok.
Írta: MáriaHS. /26-02. Szabad téma/
Kép: Net.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom